Váratlanba botolva

33.rész

Peridot POV:

"Nem hiszem el hogy ilyen helyzetbe sodortad a családot Aqvamarin! Hatalmasat csalódtam benned."

Egy ideges, mély férfi hangjára ébredtem fel. A fejem hasogatott és még mindig valami a fejemet takarta el, talán egy zsák, aminek a nyaka részénél a szemüvegem is lehetet mert a szára nyomhatta az acomat mert a helyéről teljesen eltűnt.

"Apám ez nem az én hibám volt hanem-"

"Nem! Nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra most egyáltalán. Azon töröm a fejemet hogyan szabaduljunk meg 'tőle' végleg."

A 'tőle' szó hallattán végig futott a hátamon a hideg. Én vagyok az a felesleges tényező akitől meg kell válniuk mint valami értéktelen csoki papírtól. Megakartam mozdulni de csak ekkor éreztem a csuklóim köré szorosan megkötött kötelet. Mint ha eddig nem lettem volna tudatában a veszélynek szívem most nagyobb tempóra kapcsolt.

Az idegeim pattanásig feszültek. Elraboltak és senki nem tudja hol vagyok. Blackyvel se tudom mi lett hiszen jöttek a rendőrök és Jasper is csak a hóba feküdve láttam utoljára. Elfogták őket? Ide hozták? Vagy az őrsön vannak? Egyáltalán milyen rég vagyok már itt?

Annyira bepánikoltam hogy a sok gondolat ami kavargot a fejembe azt erdményezte hogy hirtelen fájdalom nyilalt a halántékomba amitől önkéntelenül kicsúszott a számból egy fájdalommal teli nyöszörgés. A hangok megszüntek majd gyors léptekkel közeledtek felém a lépések és kegyetlen gyorsasággal lerántották a fejemről a zsákot. A szemüvegen hangos csattanással kötött ki a földön de a recsegést halva rögtön ezután már feltételeztem hogy nem tervezték vissza adni épp álapotban. A homályos foltokra nézve a férfi állhatott előttem nem messze lemaradva drágalátos lánya.

"Az egyetlen szerencséd hogy ez egy senki. Egyszerű lesz bedugni valahova élete végéi hogy ne találják meg."

"Ezt nem gondolhatja komolyan. Ez bűncselekmény!"

Csattantam fel majd mint valami eszeveszet elkezdtem vergődni a székben hátha valami csoda folytán kilazul a kötél de ekkor pofán vágtak. A férfi homályos derengésű kezét láttam ahogyan lagymatagul rázta mint ha csak egy mocskos rovart ütött volna le.

"Az anyja a helyi kórházban dolgozik. Oda elégé macerás lenne bejutatni és ott hagyni. Az apja pedig... nem tudok róla semmit. Állítólag elhagyta a családját szóval nem keresné. Tekinthetünk rá úgy mint ha nem is lenne."

Aqva hangja teljesen más volt ahogyan az apjának sorolta az információkat rólam.

"Sebaj. Nem lett volna célszerű a közelben megszabadulni tőle. Hívd fel a múltkori helyet ahova a titkárnőmet küldtem. Ott elégé megbízhatóak az alkalmazottak. Egy kis pénz a zsebükbe és vakok meg siketek lesznek. Undorító egy népség."

Vetette oda közönyel a hangjában miközben alakja távoldott tőlem.

"Az elmegyógyintézet?"

"Igen. Hegyek messze és távol. Az ilyen pálcika harcosok a gyógyszeres kezelés közben már a második napon fel fogja adni a szökés legkisebb ötletét is."

Ezzel távozott. Elhagyott az erőm. Pár hónappal ezelőtt még a legnagyobb gondom az érettségire való felkészülésem volt. Most meg... mégis melyik tininek kell egy mániákus lánynak és annak apjának a dolgaival megküzdenie? Remegve vettem a levegőt amire Aqva felkapta a fejét.

"Remélem örülsz a végeredménynek." Megkaptam a pofon párját ami az előzőnél legalább kevésbé csípet." Most pedig könnyes búcsúval foglak a pokolba küldeni Peridot Parker. Örültem a találkozásnak."