Váratlanba botolva

27.rész

Peridot POV:

Tekintettem teljesen megkeményedet ahogyan a szavakat kereső férfit néztem még mindig. Az idegeségét leplező tarkó masszírozása pedig túlságosan is ismerős volt számomra.

"Hogyan is kezdjem. "A hangja rekedtessen szólalt fel újra amikor újra felvette a szemkontaktust velem. "Nem is igazán ismerhetsz hiszen nem voltam ott egy jelentősen hosszú ideig az életedben."

A kérdőjelek még mindig ott kavarogtak a a fejembe de a testem mint ha tudat alatt már összerakosgatta volna a puzzle darabkákat és egyre hevesebben kezdtem el lélegezni.

"Ez még mindig nem válasz a kérdésemre. Hiszen csak a család nevemet adtam meg direkt a verseny nevezésére."

Lapis ujjai még jobban az enyémek közé fűződtek ahogy a férfi hirtelen elkezdet kutatni a kabátja zsebébe. Már újra megszólaltam volna amikor is egy fekete kis kártyát húzott elő majd felém nyújtotta.

"Nem tudom mennyit mond neked a név."

Habozva de elfogadtam a kártyát majd a túl csicsás betűkre pillantottam.

"Daniel Murphy Robotika fejlesztő Manager."

A név olyan hidege hagyott ahogy van de ekkor bevillant egy emlék. Talán általános iskolás lettem akkor amikor anyám teljesen kiborult egy levél miatt majd a szemem láttára tépte darabokra. Az egyetlen darabka amit láthattam belőle talán a Murphy volt de nem is akartam sokat foglalkozni vele.

"Egyáltalán nem mond sokat. Szóval?"

A férfi egy hatalmasat sóhajtott majd jobban össze húzta magán a kabátot.

"Szóval Tereza tényleg betartotta az ígéretét felém és nem mesélt rólam. Hát legyen de ezt a pillanatot sokáig nem tudta húzni úgy látszik." Közelebb lépve az idegen csak még jobban feszítette bennem az idegeim húrjait." Az igazság az hogy én vagyok az apád."

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Idegesen kopogtattam az ujjaimon a konyha asztalon miközben vártam. Már egy óra is eltelhetett az incidens óta amikor is Danielel találkoztam. Hogy az a  férfi az apám legyen egyenlő a nullával. Igaz amint ezek a szavak elhangzottak a száján nemes egyszerűséggel leléptem Lapissal és elhajtottam. Semmit nem tett hogy megakadályozzon és amikor vissza néztem rá a kocsiból még mindig ott állt a havas parkolóba.

Miután Lapist kitettem az állatmenhelynél haza jöttem és azóta csak itt ülök. A telefonom ért akartam nyúlni a zsebembe amikor is a fényes kis papírt találtam meg. A névjegy kártya. Olyan mint ha valami forró dologhoz értem volna hozzá az asztalra dobtam és némán tovább csúszott majd egyhelyben maradt.

"Szedd össze magadat!"

Kezdtem el masszírozni az arcomat a kezeimmel mindaddig amíg végül újra fel nem néztem. Ha igaz akkor miért csak most jelenik meg... azonban ha minden szava hazugság minek mondana ilyet? Mégis hogyan tudnám-

"Megjöttem~"

Anyum hangja szinte menydörgésként csapott a fülembe. Észre se vettem hogy megállt az autóval a ház előtt annyira lefoglaltak a gondolataim. Egy szatyorral a kezében már be is libbent a konyhába majd az asztalra téve felém fordult.

"Hogy van az én kis élete-. Valami történt?"

Amikor találkozott a szemünk én csak gyorsan félre kaptam majd a fekete kártyácska felé mutattam. Anyum mit sem sejtve gondtalanul felkapta de amint elolvasta a nevet falfehérré vált és már ugrásra készen helyezkedtem el a székbe ha esetleg össze esne.