Váratlanba botolva

6.rész

Lapis POV: 

Letéve egy hatalmas zacskó kutya kaját a szikét kezdtem el keresni a helyiségben. Már vagy egy hete hogy Peridotnál aludtam és mondhatni elég furcsa légkör telepedet kettőnk közé. Már csak azzal kezdve hogy reggel úgy keltem fel hogy az apró szőkeség már semmilyen feszültség jelét nem mutatva simult a mellkasomhoz és negédesen aludt az ölelésemben. Legszívesebben örökre így maradtam volna ha csak nem hallottam volna meg a földszintről az ajtó nyitódását mert szinte reflex szerűen húzódtam el amitől Peridot felriadt és álomittas szemekkel sandított rám mire realizálta hogy még is ki van mellette és a paradicsomot megirigylő színben pompázott arca. 

Mint kiderült az anyukája érkezet meg a munkából aki kedves mosollyal fogadott minket a konyhába miután levánszorogtunk. Egy elégé megviselt blúzban volt és egy átlagos kék farmert viselt. Most már azt is tudtam hogy Peridot kitől is örökölte azokat a gyönyörű világos zöld szemeit azonban ezeket a fáradság lila karikái tarkították. 

„Ohh Kicsim nem tudtam hogy hoztál vendéget a házhoz." Anyukája éppen össze kötötte hosszú szőke haját miközben felénk közeledett." Szia én vagyok Édes Pici Peridottom anyukája de csak szólíts Terezának." Elfogadtam a kezet amit nyújtottam felé. 

„Én Lapis Lazuli vagyok Édes Pici Peridot lányának osztálytársa." 

„Uhh már most tetszik a lány." Kacsintott a lánya felé aki megbökte a kezét amikor mellé sétált.
„Anyaaaaa! Ne éges be kérlek a barátom elött!" 

„Jaj ugyan Édes." 

Még jó pár zavarba ejtő becézgetés mellett reggeliztünk meg kellemes hangulatba majd ezután haza indultam. Most pedig azon ügyködök hogy megetessem a menhelyik kutyusokat. Megtalálva a szikét elvágtam a zacskó tetejét és egy kis műanyag tálkát használva porcióztam ki a fémtálakba a szárazt tápot. Ez már a második napom ami azt jelenti hogy péntek van de cseppet sem bántam hogy a délutánomat ezekkel a szőrős kis cukiságokkal töltsem.

Már éppen indultam volna meg a tálakkal megrakott kocsival amikor megrezzent a zsebemben a telefonom. Kikotortam a nadrágom zsebéből és feloldva a kijelzőn Peridot profilját pillantottam meg a sarokba. 

Peridot👽: Bocsi a zavarásért de van kedved majd szombaton összeülni a többiekkel?

Egy halovány mosoly kúszott arcomra hogy lesz lehetőségem hétvégén is látni őt és serényen a válasz írásába fogtam. 

Lapis💧: Benne vagyok. Hányra kéne mennem?

Még egy másodperc se telhetett el mire egyből érkezett a válasz. 

Peridot👽: Majd elmegyek érted de úgy kb fél kettőre ott leszek.

Lapis💧: Reeendi. Majd még beszélünk de most meló idő van.

Peridot👽: Ohh akkor nem is zavarnék tovább.

Az utolsó üzenetet figyelve mint ha csalódottság apró foszlánya mardosta volna meg picit a lelkemet de vissza csúsztatva helyére a telefonomat tovább folytattam a munkát. 

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_- 

Az ágyamon feküdve vártam hogy egy picivel gyorsabban teljen az idő de mind hiába. Már vagy 1 órája hogy teljesen elkészültem arra hogy Peridot felvegyen de még csak alig múlt el dél.
„Ugyan mit kezdek még magammal másfél óráig?" 

Tettem fel a költői kérdést magamnak majd felültem és megpillantottam a sziluettemet a hatalmas állótükrömben. A hajamat ahogyan volt szétfeküdtem, a hullám mintás fehér pólóm pedig egy picit felcsúszott a hasamnál. Szememet forgatva puffantam vissza egyáltalán nem tudva mit kéne kezdenem szenvedő magammal. Talán rajzolhatnák? Ehh ha belekezdek és nem fejezembe akkor egyel több rajz fogja boldogítani a befejezetlen műveim mappáját.