Váratlanba botolva

34.rész

Peridot POV:

Feladtam azt hogy a környezetemből ki tudjam silabizálni mégis hol járunk már. Mivel a szemüvegem rútúl járva hever most szerintem valamilyen kuka legmélyén szines pacák elmosodott sziluetjei váltogatják egymást ahogy a fejemet az autó ablakának nyomva néztem kifele. A kezeim össze voltak bilincselve de hogy ebből semmit ne láthasanak kívülről a pulcsim zsebébe dugták a karjaimat hogy természetes látványt nyújtsak.

Se Aqva, se az apja nem tartózkodot az autóba csak egy öltönyös férfi aki betesékelt a hátsó ülésbe körbelül talán 3 órája? És a betesékelt komolyan értettem. A sok ártó és bántó tett után szinte már meglepődtem a kedves és odafigyelő bánásmódtól azonban a férfi egy árva szót sem szólva hozzám még mindig mereven nézhette az előtte elterülő utat.

Minnél messzebb kerültem Beach City-től annál inkább éreztem a torkomban dobogó szívemet. Nem mertrm semmire se gondolni hogy mi lesz velem miután ods értünk. Senki nem tudja hol vagyok. Egy éles kanyar miatt neki koccant a fejem az ablaknak.

"Elnézést de egy szarvas kiugrott elénk"

A férfi mély mormogós hangja bevizhangozta a csendet. Hogy a picsába lehet egy ilyen udvarias alkalmazottja egy faszfej családnak?

"Semmi baj... megtudná mondani esetleg mikor érünk oda?"

A masszív csendet ami kettőnk közé telepedet szinte vágni lehetet volna és ahogyan csurgott lefele a türelmem a képzeletbeli homokórámban csak ennyit mondott.

"5 perc. Ha lehet javasolnom... próbálja meg kiélvezni ezt a maradék időt. Sajnálom önt."

Semmilyen szarkasztikus élt nem hallottam a hangjában. Olyan bűntudattal teli hangon beszélt mára már teljesen elfeled tetethette volna velem kinek is az oldalán áll pontosan. Az idő szűkösen fogyott tehát ahogyan az úti célul kitűzött elmegyógyintézet felé haladtunk.

"Ön jó ember mégis miért dolgozik nekik?"

Maradék perceimet legalább egy kis kommunikálással had paprikázzam fel.

"Nem minden az aminek látszik hölgyem. Engem is pont ugyan olyan satuban tartanak mint amilyenben önt is." Hagyta el egy sóhaj a száját majd egy jobbra kanyar után folytatta." Az egyetlen amit tehetek hogy szolgálom Mr. Cotty-t és a lányát. Sajnálatos módon a lánya túlságosan is befolyásolta a lányomat hogy bármit is tehessek ellene. Az anyjuk halála óta nekem csak a lányaim maradtak és meg kell őket védenem."

A hirtelen szóáradattól leeset az állam és miközben hallgattam szépen lassan kirajzolódtak a szálak.

"Várjunk! Azt mondta hogy a lánya? De Aqva utál mindenkit. Senkivel nem mutatkozott Lapison és Topá..."

Lehetet hallani a bőr nyikorgását ahogyan a férfi erősebben rámarkolt a kormányra. Ilyenkor utáltam hogy nem látok szinte semmit se a szemüvegem nélkül. Ahogyan próbáltam volna meggyőzni magamat az újra megszólalásra a jármű megállt.

"Sajnos itt ér véget a beszélgetésünk."

Az ajtóm már ki is nyílt és egy kéz pár erős ráncigálással kitépett a kocsiból.

"Szóval ő lenne az új 'páciens'?"

"Igen igazgató asszony. Itt vannak a kulcsok a bilincshez. Megkérhetném hogy... kíméletesek legyenek hozzá? Hiszem még csak gyerek."

"Önnek ehhez semmi köze Derek. Most már elmehet! Értesítse Mr. Cotty-t hogy kezeskedünk már a gondjáról."

Egy hümmögés volt csak a felelet majd az autó motorja felhördült és tova gurult itt hagyva engem. Itt a senki földjén ahol senki se ismer és valószínűleg nem is akarnak majd hiszen csak egy 'páciens' vagyok a többi között aki természetesen valamilyen elmebajjal küzd.