Váratlanba botolva

38.rész

Lapis POV:

Pepsi a kezemet rágcsálva nyúlt el az ölemɓe miközben én még mindig gyengéd tekintettel figyeltem Terezát ahogyan a konyhába ereszt a vízforralóba vizer hogy teát készítsen nekünk.  Az ajtóba álva egy jó 15 perc is eltelhetet míg sikerült annyira össze szednie magát hogy behívjon a házba. Amint beléptem az ajtón a kellemes lágy ismerős illat fogadott engem. Éreztem hogy a könnyek újra a szemembe szöknek ahogyan az arca bevillant az elmémbe. Amikor utoljára itt voltam... legszívesebben vissza mennék az időbe hogy a tetteimet megmásítsam. Most már tudom hogy mindent amit elgondoltam fejben hogy jó lesz az romba dölt. Egy olyan emberben bízni akinek szinte eddig az össze szavát se hittem el életem legnagyobb baklövése volt és most rá is fáztam. A naivitásom sodort minket ide.

A másik kezemmel ami szabadon volt most a nyakamhoz kaptam. Az ujjaim egy hűs követ érintettek meg ami látott már szebb időket is. A bűntudatom olyannyira kísértett hogy nem tudtam megállni azt hogy megkeresem a Peridottól kapott ajándékomat amit Aqvamarin vett el tőlem. Igaz sok reményt nem fűztem a megtalálásához hiszen már elég sok idő eltelt a történtek után azonban amikor befordultam az egyik elhagyatott utcára a szemem azonnak megakadr egy furcsa csillogásra amit a járdától nem is olyan messzire lévő pad alatf pillantottam meg. Ahogyan újra a kezembe vehettem a kis ékszert a felismerés hasított belém. Ahogyan még mindig káprázatosan néz ki így törötten is. Mint ha a szemembe akarna nevetni ezzel hogy még megtörve se hagyja hogy megállítsa őt az élet. Nem úgy mint engem.
Felpillantottam Pepsiről amikor Tereza az asztalra rakta a nekem szánt bögrémet. A gőz szállingózott fel belőle majd velem szemben helyet foglalt nőre néztem. Beesett szemeit nem húzta el a bögréjéről, mint ha teljesen megigézte volna őt majd egy nagyot sóhajtva feltette a kezeit az asztalra és a fárad zöld szempár rám nézett.

"Sajnálom hogy úgy letámadtalak az ajtóban. Igazából már napját se tudom hogy mikor találkoztam bárkivek is."

"Hát de a munkája nem éppen-"

"De... de csak felfüggesztettek. Amíg ilyen állapotban vagyok egyátalán nem tudom ellátni még az alapvető feladataimat se. Amióta Peridot eltűnt.... azóta bennem is elveszett valami. A nevén szeretném nevezni akkor talán a remény lenne az."

Kényszeresen a bögrében lévő kanálért nyúlt és elkezdte kevergetni azt. A halk csilingelés belengte a szobát de egyátalán nem volt bennem annyi bátorság hogy megszakítsam ezt a felszólalásommal.

"Elégé megtörve jött akkor haza."

"T-tessék?"

A kanál megállt a kezébe majd lekocogtatva az edény falàn félre rakta a kanalat.

"Amikor szakítottál vele. Azon a héten teljesen befordult és a hétvégére már el is tűnt..." A torkomba lévő gombóc egyre nagyobbra nőt már már szinte folytogató volt." Azonban tudom hogy ami történt... az nem a te hibád. Sőt hogy inkább próbáltad ettől megvédeni. Igen a lányok felvilágosítottak a részletekről. Azonban a lányom..."Egy komor kuncogás hagyta el a nőt." Ohh a lányom nagyon makacs."

A szájához emelve a bögrét egy hosszúra elnyújtot kortyott ivott meg.

"Ha valakit tényleg szerett akkor fejjel előre rohanna befele a veszélybe érte. Bár ezt már te is tudod."

A csend ami felemésztet mind kettőnket olyannyira a hatalmába kerítet hogy még a szőr is felállt a karomon. Pepsi halk purrogással szuszogot az ölembe miközben Pumpkin a fejét Tereza combjára rakta egy kis dülvakargatás reményében.

"Egyátalán nem ezt akartam elérni. Amit igértem neked azon a reggelen tényleg be akartam tartani. Hogy minden bajtól megvédem."

Szívtam be az alsó ajkamat és idegesen rágni keztem a puha felületét. A nő tekintetében semmi kiszámíthatót nem láttam mos csak a homályos elderengést ahogyan maga elé nézett.