Váratlanba botolva

11.rész

Lapis POV:

Úgy bizseregtek a lábaim mint ha éppenséggel egy hegyi túrán vettem volna részt anyámmal amikor bevágtam magamat a párnáim közé. Ki gondolta volna hogy a közeli pláza alapos átkutatása ennyire kimerítő és időt nyelő tevékenység. A hasam is fájt egy picit de annak a ludasa a sok nevetés volt amit anyám okozott. Szinte az összes ruhákat árusító boltba betértünk ami létezett ott és a tény hogy anyám bármilyen hülye összeállításokat képes volt felvenni amit kiválasztottam neki.

Az egyik ruha tetszett is neki amíg meg nem látta az árát és olyan ütembe szédült vissza a próbafülkébe hogy azt hittem hogy még azt is bánta hogy ránézett. A nap vége felé pedig elmentünk még sétálni egyet  a parton és mint ha újra gyerek lettem volna úgy ugráltam körbe anyumat egy adag fagyiért amikor megpillantottam egy árust a sétányon. Ő csak a fejét rázta mosolyogva mint aki már teljesen feladta hogy valaha teljesen kinőném a gyerekeségemet.
Egy kicsit jobban átgondolva a történteket a nap alatt csak még rosszabbul éreztem magamat ahogy Peridottal viselkedtem abban a pillanatomban. Anyum szavaival élve jobb ha minél hamarabb túlesel valamin mielőtt még túlgondolnád és egyáltalán nem csinálnál semmit szóval elővettem a telefonomat és írni kezdtem egy üzenetet de az egyik mondat közepén megálltam.

"Inkább fel kéne hívnom." Motyogtam az orrom alatt." Hiányzik a hangja a kis dinkának."

Át is léptem a névjegyzékbe és rányomtam a hívásgombra azonban ahelyett hogy kisípolt volna a telefon elkezdte azt a jellegzetes mondókáját amikor a vonal foglalt. Talán még se kellene ilyen időben zavarnom őt...

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Peridot POV:

"Ez a hívószám jelenleg nem elérhető."

Kétségbe esetten tekintettem a telefonom kijelzőjére és egyben Lapis telefonszámára. 

"Akkor most mégis hogy jutok be hozzá?"

Álltam a háza ajtaja előtt már egy jó ideje de csak most vettem rá magamat hogy felhívjam. A tenyerem elkezdet izzadni miközben azon vacilláltam hogy most kopogjak vagy inkább húzzam el a csíkot de mielőtt dönthettem volna kinyílt a bejárati ajtó.

"Hello. Láttam hogy már egy jó ideje itt álldogálsz esetleg eltévedtél?"

Egy hosszú fekete hajú nő nyitotta ki az ajtót. Az arca tagadhatatlanul hasonlított Lapiséra. Ugyan az a kék szempár, az éles arc él és a tökéletesen barnított bőr. Elsőnek szóhoz se jutottam de jobb is mert szerintem csak hablatyolni tudtam volna zavaromban. A nő türelmesen karba tette a kezeit és az ajtófélfának dőlt míg meg nem találtam a szavaimat.

"Öhm... a lányához- akarom mondani Lapishoz jöttem! Mivel hiányzott a suliból gondoltam elhozom neki  a mai anyagot."

A gombóc csak nőt a torkomba amíg végig mért és egyszer csak megszólalt.

"Szóval te lennél Peridot? Lapis tényleg nem túlzott hogy milyen pici vagy."

Éreztem hogy a forróság kúszik fel a nyakamon de próbáltam nem teljesen zavarba jönni.

"Igen, Peridot Parker vagyok. Örvendek a találkozásnak."

Kínomban már csak azt tudtam csinálni hogy kinyújtom a kezemet és vártam hogy elfogadja. A nő elfogadta és gyengéden megrázta azt.

"Viola Lazuli de csak szólíts Violának. Lapis éppen a szobájában van. Éppen időben jöttél mert nem olyan rég értünk haza."

Elállt az ajtóból nagyobbra tárva hogy betudjak menni. Ez volt az első alkalom hogy bejöttem a házba. Finom virág illat lengte be a helyiséget miközben próbáltam Viola tekintete alatt lehámozni magamról a cipőmet. Miután ezzel megvoltam csak néztem magam elé mert nem igazán tudtam hogy még is mi merre hány méter.