Váratlanba botolva

21. rész

Lapis POV:

(Két nappal ez előtt)

Éppen kivettem a fülemből a Bluetooth-os fülhallgatómat és nyitottam be a terembe ahol az első órám lett volna és végre láthattam volna újra Peridot aranyos arcát amikor  is valaki megragadta a csuklómat.

"Most szépen velem jössz."

Nemet nem elfogadó hangnemben kezdet el maga után vonszolni Topáz. A nyulgalom olyan hirtelen távozott a testemből mint a villám csapás a viharos égbolton. A számba harapva némán hagytam magamat hogy a folyosón vezesen elfele a teremtől abba a tudatlanságba amiből jó biztos nem következhet. A tornacipőmet figyelve azt se tudtam igazán már merre járunk amikor is egy ajtó előtt áltunk meg és Topáz bekopogott rajta.

"Gyere."

Az osztály terem elégé be volt sötétítve de még így is feltudtam ismerni hogy a nem használt kémia laborban vagyunk. A szemem a szürkeségbe burkolódzott részleteken barangolt mindaddig amíg egy árny meg nem mozdult így Aqvamarin felfedte magát egy gurulós széken ülve. Bólintott Topáz felé aki a hangtalan utasításra bezárta az ajtót mögöttünk.

"M-mit akarsz?"

A saját hangomban lévő félelem hallatán a földbe gyökereztek a lábaim. A kezemmel a táskám pántját kezdtem el szorítani majd minden akarat erőmet össze gyűjtve a szemébe néztem de egyszer csak egy hatalmas rúgás érte a hátamat aminek hatására a szemközti labor asztalnak vágódtam.

"Ajaj. Szegénykém még mindig nem bírsz a száddal mi?"

Aqvamarin hangját alig hallotam a saját zihálásomtól ahogyan próbáltam a beszorúlt levegő hirtelen fájdalmától megszabadulni. Gondoltam hogy nem lesz egy könnyű esett de mertem reménykedni abban hogy most nem fog jutni nekem semmilyen fizikai fájdalom. Úgy látszik hiába vártam erre. Topáz megragadott a vállamnál hogy megkerülje velem együtt az asztalt ez álltal semmit se hagyva köztem és Aqva között.

"Szóval? Ez az ártatlan legyintés helyre rakta a fejedet egy picit?"

Éreztem ahogy a tekintettem át akarja szúrni azt az önelégült mosolyt az arcán de minnél tovább húztam a válaszomat annál jobban kezdte el szorítani a válamat az az idióta.

"Igen."

"Ez remek. Tudod... ezt a meglepetést csak későbbre akartam hagyni ugyan de annyira kíváncsi vagyok a csinos kis pofikádra ha hallasz felőle." 

Az aprócska gombóc ami eddig tekergett a hasamba hirtelen annyira össze szükűlt hogy még azt a reggelit is megbántam amitt reggel leszuszakoltam a számon. Bármi is legyen az ha ennyire jó kedve lesz tőle nálam pont az ellenkező hatást fogja elérni.

"Mi lenne az?"

Ettől a kérdéstől csak még szélesebbre húzódott a mosolya.

"Úgy látszik az a törpe tényleg tudja tartani a száját."

Éreztem ahogyan a vérnyomásom  emelkedik miközben hitetlenkedve néztem rá.

"Mit csináltál!"

A hirtelen indulattól vezérelve megindultam felé de a fájdalom ami Topáz ökle okozott egyből megtántorított minden szempontból. A fülem sípolni kezdet az ütéstől és csillagok pattogtak a látómezőmben. Harsány nevetés és taps volt a jutalmam miközben az asztalba fogózkodva próbáltam felegyenesedni.

"Ez az amit látni szeretnék Lapis! Hihetetlen volt azt az aprócska szikrát látni a szemedbe. Mint ha csak a régi ártatlan önmagadat láttam volna. Micsoda kellemes emlékeket idéztél ezzel fel nekem. "Hagyta abba a tapsot Aqvamarin de még mindig lehetet halani ahogy nevet. "Még el se mondtam a legjobb részt de már véded a kis... barátnődet?"