Váratlanba botolva

5.rész

Lapis POV:

Úgy törtünk Pumpkinnal előre mint ha én tudnám hogy mégis hova kell menni a park felé de a kutyus szerintem még nélkülem is oda talált volna. Hátra pillantgatva már csak Peridotot láttam ahogy fejcsóválva halad utánunk lassabban zsebre tett kézzel. Legszívesebben most is karon ragadnám de ellent álltam a csábításnak és inkább magam elé figyeltem nehogy felesek a végén.

Szememmel a távolban ténylegesen megláttam egy park féleséget így már magabiztosabban lépkedhettem közös cél állomásunk felé. Amint megérkeztünk Pumpkin a szájában a csörgős játékával leült és várt rám.

„ Arra vár hogy elenged úgy valamivel könnyebb neki vissza hozni a játékot ha eldobod neki." Ért utol minket a szőke lány ahogy túl is ment rajtam és féltérdre ereszkedve kioldotta a kutyája pórázát." Nem kell aggódni jól meg van nevelve nem fog semmit se megkergetni vagy esetleg az útra kimenni." Lágy mosollyal megvakargatta a kutya fületövét amitől el is ejtette a játékot és oda adta nekem.

Hezitálva ugyan de elvettem a karikát majd miközben Peridot azt mondta a kutyusnak hogy ül én egy jó pár méterre eldobtam a játékot ami még le se esett a földre amikor Peridot elrikantotta magát.

„Hozd vissza Pumpkin." Az apró lábak csak kapkodták magukat az alacsony fűben miközben a karika utolsó látható helye felé vágtatott.

„Remélem nem bánod hogy ki kellett jönni Pumpkint megsétáltatni, kegyetlen mennyi energiája van pedig már meg van jó pár éve." Szólalt meg mellettem az alacsony teremtés amire csak a fejemet ráztam.

„Ha annyira az ellenemre lenne akkor nem állnánk most itt és figyelném veled együtt hogy a kutyusod hogyan futkározik a játékával." Mondatomat egy felé irányuló kacsintással zárva be amitől Peridot elkapta a tekintettét egy pillanatra és megfigyelve haloványan megváltozott az arcán a szín.

„Igaz." Dörmögte az orra alatt és leguggolt a már vissza tért Pumpkinhoz." Ereszd." A kutyus szorgosan oda adta a játékot és már spurizott hogy vissza is hozza mert Peridot eldobta messzire.

„Tényleg képzeld sikerült szereznem segédmunkát a közeli állatmenhelybe szóval már nem foglak annyiszor zargatni délutánonként.

„Oh" Mint ha csalódottságot véltem volna felfedezni azokban a szép szemekben de még belegondolni se tudtam mire folytatta." Ez nagyszerű. Mármint mindig is mondtad hogy szeretnél ott dolgozni suli alatt. Örülök neki." Villantott felém egy szomorú mosolyt.

Meglátva Pumpkint a lábamnál már nyúltam a karikáért amit lerakott a lábunk elé de amilyen lendülettel nyúltam oda nagyot koppant a fejem. Peridottal ugyan az a fájdalmas tekintett viseltünk a fejünket masszírozva ahol nem is olyan rég össze fejeltünk. Rá egy másodpercre belőlem önkéntelen nevetés bukott ki aminek a szőke se tudott sokáig ellenállni. A hasamat fogva nyújtottam oda végül a karikát de ő tiltakozóan rázta a kezét.

„Nyugodtan csak dobd el." törölgette a szemeit ami a nevetés miatt kikönyesedtek. Másik kezében a fekete keretes szemüvegét tartotta mindaddig amíg egyszer csak Pumpkin fogta magát és kikapta a kezéből és eliramodott vele. Mind ketten elképedve néztünk a másikra mire én törtem meg a csendet.

„Jól nevelt mi?" Erre nem vártam meg inkább a választ hanem Pumpkin után eredtem hogy utol érjem azt a kis szőrös minitorpedót de még így is hallottam Peridot dühös beszédét mögülem amitől csak nevetve folytattam utamat.

-_-_-_-_-_-_-_-_-

Jó pár perc kergetőzés és vetődés után végül sikerült a rosszcsont Pumpkint elkapnom és vissza adnom a szemüveget jogos tulajdonosának.