Váratlanba botolva

32.rész

Lapis POV:

Már az első eltöltött órától elment a kedvem az élettől. Semmi bajom sincs a családommal azonban a mostani labilis lelkiállapotomhoz mérve túlságosan is boldognak érzem a környezetemet. Egyáltalán nem tudom boldognaknérezni magamat. Ahogyan a kanapén ültem Alícia és Lara kuzinommal közrefogva mint ha pilóta módba kapcsolt volna az agyam. Néha bólintottam nagynénim kérdéseire amiket szinte minden évben felszokott nekem tenni.

"Mond Lapis ugye eszel rendesen? Olyan vékonyka vagy minden karácsonykor."

Pihegte a szemüvege mögül. A három testvér közül ő egyáltalán nem hasonlított se Trevol nagybátyámra se anyumra. Rosemary-nek természetes göndör haja gyengéden a vállára hullott és a szokásos fekete szín helyet gesztenye barna volt. Ezt mamámnak a felmenőinek köszönhette aki most is mellette ült a másik kanapén éppen felnézve a horgolásából.

"Mary haddjad már Lapist. Nem fog csak úgy elpárologni attól hogy még karcsú egy teremtés."

Őszes haja szolid kontyba volt fogva de néhány göndör tincs így is megszökött a hajgumija fogságából. A kezében egy mélykék színű pulcsikezdet alakot ölteni a hobbibhorgolása jóvoltából.

"Nem értem miért aggódsz folyton érte. Lapis kemény csaj. Jól mondom?"

Jelent meg Trevol a háttam mögött és megveregette a vállamat amitől kishiján leestem a garnitúráról. A szemei pontosan ugyan úgy csillogtak mint lányáé miközben egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.

"Terelve a témát szegény Lapisomról a többiek hol vannak?"

Anyum mint egy igazi megmentő magára is terelte a figyelmet aminek nagyon is hálás voltam.

"Tudod milyenek a nővéreim aranyom. Ha azt szereznéd hogy időbe itt legyenek még egy évvel előtte szólnod kell nekik hogy időbe ide érjenek."

Válaszolt mama fel se pillantva tevékenységéből és ekkor már papám is berobogott egy doboz sörrel a kezében.

"Most fejeztem be a telefon hívást Trevol. Úgy látszik nem fog jönni az öcsém meg a családja mert elégé elfoglaltak lettek ebben a pillanatban."

"Semmi baj apu. Az a lényeg hogy legalább ti itt vagytok ebben a szűk családi körben."

Féloldalasan átkarolta apját majd folytatta útját a konyhába ahol a felesége készülődött már a vacsorára és ment neki segíteni.

"Vissza térve Lapis..." 

Szólalt volna meg Mary de ekkor Lara sikantott fel melletem.

"Most még úgy is van egy kis idő vacsoráig nem tudnánk már most rajzolni?" Szorította meg enyhén a kezemet miközben kérlelő tekintette mögött megbújt egy kis segíteni akarás is hogy ne szedjen ízekre engem nagynénim. Egy halovány mosolyt erőltetve az arcomra megpaskoltam Lara kezét és bólintottam." Ez az! Akkor majd mi jövünk. Alícia te jössz?"

A mindig unott tekintetű Alícia csak egy pillanatra szakította el a tekintetét a könyvétől miközben tökéletes szemöldöke érthető tudtára adta húgának hogy ezt a kérdést mégis hogy vehete komolyan majd válaszra se méltatva olvasott tovább. Lara csak megvonta a vállát mint ha csak lepattanának róla a negativitás nyilai majd sürgölődve húzott megint maga után a szobájába fel az emeletre. Az utolsó szó foszlányok amiket a felnőtek beszélgetéséből eltudtam csípni az meg már csak volt hogy mégis ki mire fogad hogy nagyim nővérei mikor fognak betoppanni.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Már jó ideje csak az üres papírom felett magyaráztam Larának hogyan is kell csinálnia megfelelően az árnyékolás a saját rajzánál amikor is végül egy kis csalódottsággal az arcán letette a kezéből a ceruzát feszülten.