Váratlanba botolva

30.rész

Lapis POV:

A telefonom rezgésétől görccsel a gyomromban keltem fel. 

"Igen?"

"Szia Lapis. Bocsi a késői hívásért de nem válaszoltál az üzeneteimre."

Peridot hangja mint ha valamilyen fajta varázslatot hordozott volna a hangjában amitől az eddig megfeszült idegeim mindegyike ellazult.

"Oh semmi baj csak ma egy kicsivel hamarabb aludtam el a szokottnál."

A hangom elégé idegennek hangzott még a saját fülemnek is és tisztára olyan érzésem volt mint ha ezer éve szólaltam volna meg de az igazat megvallva csak a hétvége elejét töltöttem hallgatással.

"Csak amiatt kereslek hogy tudom hogy említetted Pénteken hogy Hétfőn majd mentek nagybátyádékhoz. Csak arra lennék kíváncsi hogy esetleg lenne e kedved holnap találkozni még egyszer mielőtt elmész?"

A könnyek akaratomon kívül folyni kezdtek lefele az arcomon. Azt akartam hogy már most itt legyen. Ha elmehetnénk messzire ettől a sok faszságtól egyszer és mindekorra az életben és végleg magunk mögött hagyni ezt a káoszt. Azonban rájöttem hogy hosszabb ideig maradtam csendben a kelleténél.

"Persze azt is megértem ha nem érsz rá."

A háttérben egy női hang csendült fel egy "hogy lehetsz egy ekkora gyökér magaddal?" Felkiáltással miközben Peridot sértődötten levegőt vett és lepisszegte az illetőt.

"Ki van veled? Esetleg átmentél Stevenékhez?"

"Nem Blacky visszajött a városba és önkényesen meghivatta magát pár napra magamhoz."

"Peri ugye tudod hogy hallak? Csak tegyed le a telefont nem lesz kímélet."

Blacky hangja szinte sátánian csenget fel ahogyan elkacagta magát majd egy hangosabb ajtó csukódás múlva újra Peridot szólt bele a készülékbe.

"Visszatérve. Holnap egy elégé fontos információt osztanék meg veled szóval tényleg jó lenne találkozni. Arról nem is beszélve hogy elégé elveszettnek fogom érezni magamat tudva hogy nem leszel a közelemben."

A szőkeség olyan szinten forgatta a szavakat a szájában hogy még az a sebtében kiötlött gondolat hogy megutáljam az érdekében egyből dugába dőlt. Hiába gondolkoztam miként tartsam magamtól távol az ő érdekében de ha ez nem a megfelelő alkalom hogy talán egy újabb esetleges tragédiát elkerüljek akkor nem tudom mikor tudnám elhatározni magamat újra.

"Ráérek holnap. Hol találkoznánk?"

"Jaj majd elmegyek érted. Körülbelül 11kor ott is lennék és sétálgatnánk a plázában ha az megfelel."

"Nekem teljesen. De ha nem haragszol most vissza feküdnék aludni elégé fáradtnak érzem magamat mostanság."

A vonal újra elnémult de csak annyi időre hogy kishíján azt hidjem hogy letette de a hangja újra felszólalt.

"Csak nyugodtan. Jó éjszakát Lapis."

Mielőtt bután rávágtam volna a válaszomat a szavak a torkomra forrotak. A tudat alattim erős vitákba bonyolódott azzal hogy kimondjam hogy szeretem. Igaznak igaz hiszen mindennél a világon tetőtől bokáig oda vagyok érte de vajon ilyen kis idő elteltével biztos ezek a szavak lennének a megfelelőbbek amiket használhatnék? Nem túlzás? Főleg úgy hogy holnap.... holnap ezt meg fogom törni?

"Jó éjszakát Peridot."

A telefonom végső pityegése mint ha csak ritmusra vágta volna a láthatatlan tőrt a szívembe. Ennek a döntésnek kell a legjobbnak lennie. Minél hamarabb túlesek rajta annál kevésbé fog fájni, nem igaz? Ugye? Azonban magam is nagyon jól tudtam hogy amire most vállalkozok egyenlővolt azzal hogy kiszaggassam a szívem egyik darabkáját és hárompontos dobást csináljak vele a kukába... köszi Gránát a kosárlabda leckékért.