Váratlanba botolva

16.rész

Lapis POV:(Ami akkor történt,)

Az egyetlen dolog amire fokuszálni tudtam a mentőautóban ülve az csak a keze volt. Nem mertem az arcára nézni mert amikor utoljára tettem teljesen kiborultam a sok vér láttán. A mentősök megengedték hogy vele menjek az autóban de egyszerűen leblokoltam. A torkomban a csomó csak nagyobodot ahogyan küszködtem azzal hogy ne hányjam el magmat. A fertőtlenítő szokásos szaga az orromba szököt és egyszer csak egy gumikesztyűs kéz nyúlt hozzám. 

"Hamarosan a kórházba érünk ott ellátjuk a te sebeidet is."

Egy orvosi maszkos mentős nő nézett rám majd egy kis idő elteltével tényleg megálltunk. Nem hagytam el Peridotot egy pillanatra sem. Amikor kivették őt a kocsiból szorosan a nyomában voltam ahogy beérkeztünk a kórházba. Amint kinyílt az ajtó egy nő sikoltott fel.

"PERIDOT? AZ OTT AZ ÉN PERIDOTTOM?!"

Tereza ismerős hangja csapta meg a fülemet ami csak még jobban össze szorította a szívemet ahogy végig néztem hogy a nő a hordágy mellett rohant a többi mentőssel. Én egy kicsivel lemaradtam mert nem szerettem volna az útba lenni de semmi nem akadályozhatott volna meg hogy ne legyek a közelében.

Azonban egyszer csak bementek egy ajtón ahova már Tereza se mehetett aki idegesen toporgott tovább az ajtó előtt mind addig amíg meg nem látott engem.

"Jézus istenem! Lapis! Te jól vagy? Minden rendben?"

A tiszta aggódást lehetet látni a szemében ahogy hozzám sietett és megfogta a karomat kétoldalról.

"J-jól vagyok Miss Parker." 

A hangom rekedtes volt mint ha ezer év telt volna el amióta utoljára hallottam volna de igazat megvallva talán csak fél óra telhetett el aközött hogy én eszeveszetten sikoltoztam segítségért a parkolóban. Elégé megviselhette a hangszálaimat.

"Gyere. Most még úgy sem tudunk bemenni hozzá. "Tereza megfogta a kezemet és minden akarat erőmet össze gyűjtve távoztam vele az egyik ajtóhoz ami egy kisebb rendelő szerűségbe vezetett. "Felülnél az asztalra?"

Helyet foglaltam az említett helyen és némán figyeltem ahogy Peridot anyja elkezd keresgélni a fehér szekrényekben. Most hogy egy kicsit lehigadtam megéreztem mennyire égnek a szemeim a sírás miatt. Ránéztem a valamikor szép kék ruhámra amit már nem csak a puncs rózsaszínje tarkított hanem a szívemhez közeli személy vére is.

Már éreztem a pánikroham első hullámját amikor is Tereza vissza tért és hirtelen valami hideg dolgot nyomot a kezembe.

"Ezt tartanád egy kicsit?" Mondta majd egy üvegcsét és néhány másik dobozkát tett le mellém az asztalra. A hideg teljesen átjárta a kezemet attól a kék dologtól amit tartottam." Ez lehet egy kicsit fájni fog."

Tereza az üveg kis tartalmát egy gézlapra öntötte majd kezdés képen a térdemen lévő sebeket kezdte dörzsölni vele. Fel szisszentem a fájdalomtól ahogy a gézen lévő folyadék a sebekbe jutott.

"Sajnálom de fertőtlenítenem kell őket ha nem szeretnénk fertőzést." Mondta majd alaposan ellátta a térden levő sebeimet. Annyira lekötötten figyeltem őt és ahogy a hideg szétáradt a kezemben teljesen elillant a pánikrohamom." Jobb már?"

Nézett fel rám a nő miután végzett. Rá pillantottam a lábaimra.

"Még fájnak de igen."

"Nem a térdeidre értettem." Nézett rám komoly arc kifejezéssel." A pánikrohamod... elmúlt?"

Nem jutottam szóhoz amint meghalottam Tereza szavait. Hírtelenjébe semmit nem tudtam mondani de csak össze szedtem magamat.

"Mégis honnan tudta?"