Váratlanba botolva

12.rész

Lapis POV:

Éppen a farmeromat gomboltam be amikor anyum benyitott a szobámba.

"Készen vagy már szívem?"

"Egy pillanat és mehetünk csak még felveszek egy pulcsit."

A szekrényemhez lépve kikotortam egy szürke pulcsit gyorsan és a táskámat a hátamra kapva követtem anyumat. Mielőtt még a kocsihoz indultunk volna a szokásos rutinunkat megejtve elköszöntünk apumtól aki ráérősen iszogatta a kávéját.

"Aztán szólni ha megint baj van. Tudod hogy apu mindig itt van."

Csak mosolyogni tudtam ettől a gesztustól. Imádom hogy ilyen kis bohókásak. Vissza fordultam és megöleltem őt aki egy csöppet meglepődött de lerakva a bögréjét viszonozta az ölelésemet. Sietősre véve a formát követtem anyumat és beültem az autóba. Elindulva segítettem anyámnak hozzá csatlakoztatni a telefonját a kocsihoz ne ezzel keljen bajlódnia miközben vezetet. Nem is kellett sokat várni hogy egy kellemes lejátszási lista induljon el a készülékről. 

A táskámat az ölembe tartva néztem kifele az ablakon. Mindenki a reggeli sietségben volt. A gondolataim a sulival kapcsolatosan is kavarogtak. Mi lesz ha találkozok Aqvamarinnal? Egyátalán nem érzem magamat olyan erősnek hogy vissza tudjak neki vágni. Majd az elmém legmélyéről elő ugrot egy arc. Egy kicsit fakó de a vasárnapi strandozás miatt egy picit pirosas volt amit halovány szeplők tarkítottak. Peridot még a fejemben is túlságosan aranyos volt hogy igaz legyen.

Mint valami kisgyerek úgy öleltem magamhoz a táskámat amit anyum egy szemöldök felvonással díjazott.

"Nem tudtam hogy a reggelibe bolond gombát is raktam hogy most itt össze vissza mosolyogsz mint a vadalma és ölelgeted a táskádat."

A végét már egy halk kuncogással fejezte be amikor elindultunk tovább miután a lámpák zöldre váltottak a kereszteződésbe.

"Csak jó kedvem van ennyi."

"Nekem már ez is elég jó a hétfőhöz képest. Apropó ez a Peridot barátosnéd tényleg olyan kicsi mint ahogy mondtad. Szegényke alig jutott szóhoz amikor ajtót nyitottam neki."

"De anyu! Mondtam hogy ne viselkedj furcsán a barátaim elött."

"Én? Soha. Csak magamat adtam."

"Magyarán még a lelkét is kinézted a helyéről a nézéseddel?"

Enyhén megcsapta a kezemet amin csak nevettem egyet.

"Egyáltalán nincs ilyen nézésem kis asszony!"

"Persze, persze anyu. Most már nem is fogok csodálkozni ha nem jön el hozzánk. "Válaszul csak egy halk 'hpm' volt majd bekanyarodott a suli utcájába." Oh el is felejtettem. Ma lesz egy party itt a suliba ugye eljöhetek?"

Anyum éppen megállt amikor rám nézet és mielőtt kiszálltam volna a kocsiból így felelt.

"Ha megígéred hogy semmi baj nem lesz addig nem látom akadályát. Fiatal vagy és örülök hogy egy kicsit máshol is töltöd az idődet mint sem a szobádban kuksolj és rajzolgass."

"Oké ez fájt."

"Mert igaz drágám. Na sipirc suliba. Szia."

"Szia anyu."

Amint becsuktam az ajtót már tova is indult.  Tekintettemet nagy nehezen az autóról a sulira irányítottam végre. A sok gyerek szinte csak ömlött befele a bejárati ajtón. Mély levegőt véve én is mozdulásra bírtam a lábaimat. Olyan érzésem volt mint ha újra élném az első napomat itt csak most tudom hogy egy sokkal szörnyűbb dolog vár engem oda bent. Annyira nem figyeltem hogy neki mentem valaminek és amikor elkezdtem dölni valami neki vágódott a gyomromnak.