Cavarerlo négy hegyéről volt híres. Ezek az ország négy hátárát adták, ezért az idevalósiak többsége egész életen át itt maradt. A hegyvonulatok különböző pontjain kapuk voltak, melyek mind másik világokba és időkbe repítették az azokon átutazókat.
Agazio Falco születése óta itt élt. Mivel a kapukat csak mágiával rendelkezők voltak képesek használni, ezért ő is útra indult. Mindig is érezte a benne áramló mágiát, és hajszíne születése óta fehér volt, így már akkor eltért az átlagtól. Szemei ezzel szemben azonban világosbarnák voltak, tehát azokban nem hordozta a mágusok különleges jegyeit. Bár azok így is világítottak a sötétben. Kicsiként sokat piszkálták miatta, de számára ez áldásnak számított, semmint átoknak. Természeténél adódóan nagyon gyenge fizikumú volt, de a varázsereje megvédte a sérülések többségétől.
Már régóta vándorolt, és régen beesteledett, mikor meglátott valami fényeset az éjszakában. Lassan a fényforrás felé indult a füves mezőn, amelyen ráadásul egy köves út kapott helyet. Agazio Falco elindult rajta, majd hamar rájött, hogy mit talált, egy újabb kaput. Sok négyzetes kőből álló félkör volt, és minden egyes kövön egy világító kék rúna kapott helyet. A kapu túloldalán pedig egy világot látott, ahol a Nap még mindig fenn volt az égbolton. Habozás nélkül átlépett rajta. Érezte, ahogy testén végigfut mágiájának a remegése, majd a kapu bezárult mögötte.
Maga előtt egy utat látott, amelyet követni kezdett. Azt táblák szegélyezték, amelyeken helyenként feliratokat vélt felfedezni ócavarerlói nyelven. Nem teljesen értette, de azt látta, hogy az utat mutatták, és különböző városokba vezettek. Ebből egyértelműen tudta, hogy a múltban kötött ki, de nem azon a helyen, ahol átlépett a kapun. Itt nem látott hegyeket, csak egy puszta volt előtte, amelyet néha fák és cserjék szabdaltak. Már fél órája ballagott, mikor meglátott valakit a távolban. Az ember egy lovon ült, amelynek oldala meg volt pakolva mindenféle áruval. Maga mögött kötélen pedig egy szamarat húzott, amelyen egy kisgyermek ült maga mögött egy asszonnyal.
-Üdv! -köszönt a mágus, de a lovas mintha észre sem vette volna, úgy haladt tovább.
Furcsa volt, de figyelmen kívül hagyta. Lehetséges, hogy veszélyes volt idegen utazókkal beszélniük. Egy vállrándítás kíséretében elindult az úton, majd órákkal később egy faluban kötött ki. Ott is igyekezett megszólítani mindenkit, de valamiért senki sem törődött vele. Mikor azonban megakarta érinteni az egyikőjüket, keze csak áthaladt rajta. Majd egy pillanat múlva belécsapott a felismerés. Ezek az emberek halottak, egytől egyig. Ő pedig itt ragadt, örökre.
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
