Odakint minden kavargott, az egész egy nagy, félelmetes fehérség volt. Míg én a szobában ültem, a kandalló előtt, addig kint elég rossz idő uralkodott. Mázlimra nem kellett kimozdulnom a házból, így idebent ülhettem, vagyis feküdhettem a bazi nagy takarómon az ágyamon.
Míg az otthonom jelentő faház körül óriási szél fújt, ezt pedig hó és egy adag jég is megszórta, nem igazán éreztem azt, hogy ki akarok menni oda. Idebent mindenem megvolt, ami csak kellett. Karácsonyi fények mindenütt, melegség, tűz, aztán mézeskalács házat is készítettem! Most elég menőre sikerült, kivételesen nem szúrtam el semmit, ha én lettem volna Mézi, lazán laknék benne.
De nem éreztem úgy, hogy hamarosan megenne bárki, így csak örültem neki. Meg mellé a fa is igazán szexire sikerült ebben az évben. Egy takaros kis fenyőt vágtam ki, nem volt se túl nagy, se túl kicsi. Vagyis többet szereztem magamnak, ha már itt éltem a halál faszában, ez tűnt logikusnak. Igen, baromira értelmes döntés behurcolni két fát, mert miért is ne alapon.
Na, ez már így alakult, feldíszítettem őket arany meg piros gömbökkel, fényekkel meg néhány hópehellyel is. Alácsaptam az ajándékaim, a fákat meg fel az asztalra a kis sufnim mellé. Mivel igénytelen kedvemben voltam, lazán szétszórtam a díszeket mindenfelé, aztán még néhány cukorkát is elhelyeztem a kis házam előtt.
Miután megcsodáltam szerzeményem, tekintetem a kandallóra tévedt. Abban csapkodó tűz égett, reméltem, nem gyullad fel a ház a francba. Mázlimra nem tűnt olyannak, ami egyhamar máglyára akarna pakolni. Szokásomhoz híven odaakasztottam a mikulás zokniját, csizmáját... akármicsodáját.
Nem, nem hittem benne, csak állatul mutatott ott, imádtam ezt az ünnepet. Végre volt okom rá, hogy elbasszak rengeteg pénzt, és mindenféle kacatot vegyek másoknak. Mert bizony a családtagjaim nagyon szívesen ellátogattak ide, hogy kifosszanak.
Most még nem érkeztek meg, így kinéztem az ablakon, hátha meglátom őket. Azonban ehelyett egy rohadt nagy hószörnyet vettem észre, amit összefújt a szél. Ki nem állhatom ezeket a dögöket, mindig az ablakom ütögették, hogy bejussanak hozzám, így szépen fogtam a hólapátom, kinyitottam az ajtót, majd finoman lecsaptam vele a fejét.
Hogy ezeket mennyire rühellem! Mindig csak dörömbölnek, ha meg beengedem őket elolvadnak. Legalább megtámadhatnának, de még az sem! Ilyen világi lúzerek ezek, csak kupaccá gyűlnek, lábat kapnak, aztán azt hiszik, ők a nagy menők, akik majd száguldhatnak be a házba. Nekem meg muszáj ilyenkor felemelnem a seggem a kanapéról, mert jó fogadtatás meg ilyesmi.
Szerencsére nem kellett ezt túlgondolnom, mert anyám hószörnyes stílusban megverte az egyébként tök ártatlan ablakot, ami semmit sem tett ellene. Elmosolyodtam, vártam, mit kapok. Beengedtem a jónépet, majd mind leültek a tűz köré. Összecsaptam két tenyerem, és vártam, vajon milyen csodát kapok.
Az estém boldogan telt, hiába nem volt most ünnepi hangulatom, ezek a szemetek mindig meghozzák azt, bármi is van. Zoknikat kaptam, puha pulcsit, sapkát, sálat. Lényegében egy egész szettet. Aztán még csokit is, aminek, mint édesszájú, baromira örültem. Így töltöttük mi bent a karácsonyt, míg a hószörnyek ott szenvedtek kint a hóviharban.
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
