Párafelhő szállt a sötétkék víz felett. A tetején tavirózsák sokasága úszott, azok némelyike rózsaszín virágot ontott a misztikus hangulatot árasztó tájon. A tóba nézve nem látni az alját, túl sötét és zavaros a mélység.
Sügérek sütkéreznek benne, apró halakat keresve. A kékségben egy sellő úszott be az otthonául szolgáló járatba, amiben megfordult, majd türelmesen várakozott. Remélte, minél hamarabb elkaphat valamit vagy valakit, hogy elfogyassza.
Talán első ránézésre gyönyörűnek tűntek a szép arcukkal, melyet könnyek áztatnak vagy kecses testükkel, amivel fulladozó ember látszatát keltik. Csak akkor úsznak elő, mikor leendő áldozatuk közel kerül hozzájuk.
Sikoltoznak, csapkodnak, tökéletesen elhitetve a jóhiszemű lényekkel, hogy ők veszélyben vannak. Azonban ez csak egy illúzió, magukkal rántják a segítőt, majd belefojtják a tóba, s átalakulnak eredeti formájukba.
Vadászat befejezve, onnantól már csak darabokra cincálják a halottat, majd megeszik. A víz titkokat rejt, súlyos, veszélyes titkokat.
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
