16. Hűvös gyönyör

12 1 0
                                    

Mit gondolok én a szép hölgyekről?

Elania gyönyörű nő. Teste kecses, modora úrihölgyekhez méltó. Azonban elzárva kellett élnie a Jégpalotában. Nem szerintem, szerintük. Ő számomra teljességgel kiérdemelte, hogy a közösségünk tagja legyen. Az emberek az ismeretlentől félnek, és ő az volt. Titokzatos, fagyos gyönyörűség. Az a fajta, aki egy pillantásával képes bárki fejét elcsavarni. Azonban mégsem beszélt sokat, tekintetében mindig okos hűvösség pihent. Megjelenése mindig kifogásolhatatlan. Azúrkék csipkés ruhája mindig ott fodrozódott körülötte, mintha csak hozzánőtt volna formás vonalához.

Enyhén szerteszét álló, szőke haja csak még elegánsabbá tette őt. Olyan volt, aki ha végigment egy szobán, akkor megfagyott körülötte az idő, és mintha a tér minden pontja meghajolt volna előtte. Azonban legnagyobb rajongója én vagyok. Hiszen milyen tökéletes, mikor minden hóvá s jéggé változik karcsú teste körül. Az ereje elképesztő volt. Engem mégis leginkább sima bőre fogott meg, melyet legszívesebben kézfejemmel érintenék. Tenyeremmel körülfognám vékony derekát, hogy táncot lejtsek eme szép hölggyel.

Be kell vallanom, egy pillanatig elbizonytalanodtam, hogy tényleg vágyok-e rá, azonban nem találtam rá kifogást. Úgysem figyelne fel rám senki, míg ő karjaim közt tartanám, csakis Elania-t pásztázná minden szempár. Egy fokkal lehetne csupán még fenségesebb. Ha fejére jégből készült korona kerülne, mely olyan elegánsan lenne kialakítva, mint ruhájának csavaros mintái. Mennyire vágytam én rá, hogy a mindennapokban ilyen szép nővel találkozzam. De az lenne csak jobb, ha az efféle hölgyemények nem csak eltekintenének mellettem, míg én meredten bámulom őket, hogy végre szemeik rám szegeződjenek, hanem felvennék velem a kapcsolatot. 

 Ha odajönnének hozzám ringó csípőjükkel, és kecses lépteikkel, az lenne az igazán tökéletes. Ha megszólítanának, és átölelnének, hagynák, hogy puha hajukba szagoljak, arcukra pedig gyengéd csókot nyomjak. Nem kell nekem úri hölgy, megfelelnek a modern élet egyedi személyiségei is. Azonban náluk nincs esélyem, hiába hiszem, hogy elkaptam egy vágyódó pillantást, igazából személyemre rá sem hederítenek. Talán tudják mennyire lehengereltek megjelenésükkel, és azt is, hogy mily hevesen dobog a szívem értük a ruhák rétegei alatt.

Bárcsak foglalkoznának velem. Bárcsak hozzám szólnának. Bárcsak ők lennének egy felejthetetlen beszélgetés kezdeményezői, és nem nekem, a félénk lánynak kéne álmodoznom róluk...

ÍrásgyakorlataimWhere stories live. Discover now