Írásgyakorlataim

28. Litha

KonyvmolyLuca feladatára

Ma kezdődik a Litha, amely egy három napig tartó ünnep. Mindenki izgatott a faluban, kivéve engem. És miért nem vagyok az? Azért, mert kiszáradt a fű, meleg van, az ünnep során pedig tűzveszélyes cselekedetekkel kísértjük a sorsot, és holmi tündéreket keresünk. Amikor ideköltöztem, azt hittem, hogy a természet közelébe kerülök, nem pedig barbár gyújtogatásokat kell majd végeznem, és az életemet kockáztatnom. 

Ahogy kilépek a házból, azonnal muzsikaszó üti meg a fülem. Hangos dobolás, így próbáljon meg aludni az ember. Na csodás, már ott is vannak, a csoport közepén pedig egy máglya ég. Száraz a fű, bármikor felgyulladhat, remélem lángra is kap. Nézzük mit tartogat ez az ünnep. Kárörvendőn összedörzsölöm a kezem, arcomra álmosoly kerül. A barátnőm, Hanga már hív is magához, és valami kővel hadonászik a levegőben.

- Nézd, találtam egy lyukas követ! - lelkendezik.

- És?

- Ünnepi szokás, hogy ilyeneket keresünk. Ha átnézel rajta, akkor megpillanthatod a tündérek birodalmát. Belenézel?

- Nem, inkább kihagynám.

- Akkor legalább gyere lakomázni! - noszogat.

- Mit eszünk? - kérdezek vissza. 

- Gyümölcsöket és mézet, azt szokás fogyasztani ilyenkor.

- Méz, de könnyű is nekünk egy méh egész életi munkáját elvennünk. Egy nyamvadt evőkanál, érted? Mi pedig csak elvesszük tőlük, mint akiknek az kijár.

- Védjék meg magukat jobban - ránt vállat a barátnőm.

- Így foglalkozzon az ember a természetvédelemmel - motyogom magamban.

- Ne légy már ennyire negatív! Ma ünnep van, szórakozni kell!

- És mit ünneplünk?

- A természet diadalát.

- Ez mégis mi a francot jelent?

- Az év legfényesebb napja után beköszönt a hanyatlás. Azt ünnepeljük meg, hogy világos van, majd rövidülnek a nappalok.

- Ez egy általános jelenség. - mérgelődök. - Inkább szomorkodnotok kéne, mert megint jön a sötét.

- Legalább azt nézd meg, ahogy legurítjuk a tűzkereket!

- Hogy mit csináltok?!

- Meggyújtunk egy kereket, majd legurítjuk egy dombról. Tudod, ez szimbolizálja, ahogy rövidülnek a nappalok, mert egyre kisebb lánggal ég, ahogy halad lefelé - magyarázza. 

- Az engem is érdekelne. 

- Na, végre valami! - örömködik Hanga.

Én csak a fejemet rázva megyek mellette. Nem hiszem el, hogy rávett, de annyira érdekel, hogy megsérül-e valaki. Csupán jó természetvédő akartam lenni, de ez úgy látszik, hogy nem fog összejönni. Inkább megnézem ezt az ünnepet, hátha van benne valami használható is. Hangával közben egy domb teteje felé vettük az irányt, most lesz a tűzkerék legurítása? Nem lenne ezt érdemesebb éjszaka csinálni? Érdeklődve lépkedek felfelé, majd hamarosan megérkezünk. Úgy látom, már mindenki itt van a faluból, talán egy-két ember kivételével. Ezek szerint nem fognak kitagadni, ha jövőre nem jövök. 

Mire felérünk, addigra már meg is kezdődik az ünnepség ezen része. A fából készült kereket egy itt felállított, égő máglyára helyezik, amíg meg nem gyullad, majd óvatosan útnak indítják a domb oldalán. Amilyen száraz a fű, kész csoda, hogy nem kap lángra az egész. Az emberek ujjonganak, és tapsolnak, Hanga körbeugrál engem örömében. Mindenki boldog, csak én nem. Ez érdekes volt, jövök jövőre is, hátha látok majd egy-két bakit.