Hora Imari, a lány, akinek harcolnia kellett. Nem akart, de kényszerítették rá. Szabadnak akart születni, mégis csak egy hadvezér lánya lett. Egész életében el akart szökni, és most itt volt az esély. Bevetésen volt, egy ellenséges bázist kellett megtámadnia egyes egyedül. Harci ruája rajta volt, érezte, ahogyan a nyakán átfonódnak a narancssárga kábelek, és rácsatlakoznak az idegpályára. Az eső zuhogott, egyenesen lépdelt előre, azonban egy pocsolyában meglátta önmagát. Elfintorodott, ahogy tekintete az arcán húzódó apró sebhelyre tévedt, melyet hibájáért kapott az anyjától.
Nagyot sóhajtott, majd tovább is indult. A nagy ködben alig lehetett látni a lányt, akinek sárga fülbevalóján megcsillant a fény, és olyannyira szétszóra, hogy szinte világított hegyes füléből lógva. Narancssárga, szürke, fekete, az anyja stílusa volt ez, nem az övé. Haját is lázadásból festette kékre, mintegy kontrasztot keresve a hadvezér tettei ellen. Utálta ezt az egészet, azt, hogy ártatlanokat kellett ölnie. Levette a kesztyűjét és sebes kezére nézett. Tegnap tombolt, pedig nem szabadott volna neki. Anyja nem véletlenül büntette meg.
Tekintete az ég felé fordult, amely narancssárgává vált a maga előtti rombolótól. Feje oldalán lévő szarvai eláztak az esőtől, és úgyszintén visszaverték a fénye egy részét. Az anyja műve volt. Tudta, hogy ő nem fogja leigázni a hegyen lakókat, de ő igen. Átélte már ezt a pusztítást, ezért is akart megszökni. Körbevették, csapda volt. Rájött, mikor egy messzi csillanást látott, egy mesterlövészpuska távcsöve buktatta le őket. Körültekintőbbek is lehettek volna. Az első szabadnak tűnő irányt választotta, hogy elfusson.
A nyakánál lévő kékes hangszóró idegesítően lötyögött ruháján, ezért letépte azt. Nyomkövető is volt benne, hogy a hadvezér bármikor visszavihesse őt arra a helyre. Katonák futottak mögötte, de nem éppen segítő szándékkal. Ő igyekezett közben valami tervet kieszelni, de sajnos a katonák túl gyorsak voltak. Összeesküvés volt, ehhez kétség sem férhetett. Nem volt elég ideje reagálni, fémcsizmás lábát oldalról ütötték ki alóla. Szerencsétlenségére hátra esett, és már csak azt látta, ahogy egy fegyverrel orron vágják, és elsötétül előtte a világ. Később zsákkal a fején ébredt, csak minimálisan látott bármit a sűrű szöveten keresztül.
-Most pedig hölgyeim és uraim, kedves egybegyűltek... fogadják szeretettel Hora Imari kivégzését! -szólalt meg egy kihangosított hang.
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
