Már legalább ezredjére látom ezt a tekintetet, mégsem tudok betelni vele. Ahogy ismét a hátán fekszik, mosolyogva, kielégülten, nekem is örömködni támad kedvem. Sosem találtam vonzónak az átlagos embereket, ő azonban más. Félhosszú lila haja van morleni származása miatt, de még a fajánál is ritka különböző színű szemei. Az egyik vörös, mint a vér, míg a másik kék, mint az éjszaka fellegei itt Lamelban. Arcát fehér mintha szelte át, mely úgyszintén veleszületett ékessége. Olyan, akár az inda, amely rubinja köré fonta magát. Hófehér bőre bársonyosan sima, egy ránc sem található rajta.
Az ember talán azt hinné sebezhetetlen abból, hogy mennyire tökéletes, még szinte hegek sincsenek rajta, csupán egy van. Ezt pedig ő maga okozta, mikor a korábbi párja mellett volt még. A csuklóját szeli át, mára csupán egy kis domború heg. Most pedig ágyamban fekszik, dereka körül takaró, arcán szelíd mosoly. A szemei minden mozdulatomat figyelik. A levegőben vörös rózsaszirmok repkednek, morleni képesség, ezzel teremti meg azt az igazán bájos összhangot, mint mindig.
A lepedő még gyűrött korábbi szeretkezésünktől, karjait széttárva nyúlnak el rajta, míg lábait fentebb húzta, és összébb zárta. Természeténél fogva melíros, lila hajából egy tincs fut végig homloka közepén, míg a többi a takarón szétterül. Kezemmel a heget simogatom, melyért oly sokáig utálta magát, azonban én megmutatom neki, hogy mennyire szeretem azt is minden porcikájával együtt. Mellkasa lassan emelkedik, s süllyed, a Draiko fénye megcsillan márványos bőrén, amely szinte világít sugaraitól.
Áh, a Draiko. Lamel legszebb holdja, azt híresztelik. Ténylegesen gyönyörű, de az én angyalomnál nincs szebb. Szokásunk közösen szemlélni, a pillanatnyilag felhős, kék eget egy-egy ilyen nap után. A könnyed felhőket kiemeli a Draiko fénye, amelyek türkizzé válnak alatta. Az égen a csillagok tengere tökéletes háttérként szolgál ezek számára, létrehozva ezt az égi kompozíciót. A résnyire nyitott függönyeink között kukucskálok ki az éjszakába, de tekintetem újra és újra Gorely-re téved.
Az én szerelmem immár békésen szuszog, dús ajkai félig elnyílnak álmában. Nem számít, hogy hányszor látom a Lameli eget, vagy a Draiko fényében úszó fellegeket, Gorely lesz mindig a legszebb mind közül. Lentebb költözöm én is, majd fejét mellkasomhoz húzom, csókot nyomok a feje búbjára, majd behunyom a szemem, hogy készen álljak holnap egy újabb közös éjszakára az én tiszta, különleges gyönyörűségemmel.
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
