Dodroril Embermane, a név, amit már sokan hallottak Ennora szerte. Én voltam az, egy törpe. Az emberek korábban lenéztek, de már évek óta nem mernek. Régebben bányákban dolgoztattak, de megszöktem. Erősebbé váltam a fajtársaimnál. Hiszen a hegyesfülűekre mindig nagy csodálattal tekintettek, ahogyan az angyalokra, a sellőkre, és a tündérekre is. Még a trollok is több tiszteletet kaptak, mint mi törpék. Azonban én sosem adtam fel, hanem küzdöttem az elnyomás ellen.
Miután megszöktem, beálltam a seregbe. Azt hitték, hogy gyenge vagyok, de bebizonyítottam, hogy nem. Több csata után is csak én maradtam talpon, és személyem vált a hadsereg vezérévé. Kedvenc sörétespuskám még mindig tökéletesen működött, páncélom pedig megvédett a sérülésektől. Vörös hajam erős kontyba fogtam, szakállamra törpe jelképeket aggattam. Ahová csak mentem felismertek, és mindenhol megbámultak. Most is így volt ez.
Forell városában voltam, hogy felvegyem a vérdíjat, amit egy körözött elkapásáért adnak. Mivel élve szállítom vissza, ezért még nagyobb pénzhez juthatok. Manapság már így tengetem napjaim, mert elhagytam a sereget, az túl veszélyes volt. Habár nincs családom, egyszer akarok, ezért mindig is vigyáztam magamra, amennyire egy ilyen helyzetben lehetett. A szökött rabok, gyilkosok, és a rendfenntartók által keresett személyek elkapása pedig pont nekem való feladat volt. Természetesen lefutni nem tudtam őket, de megbízható lovam, egy póni, azonban nagyon ügyesen haladt minden terepen.
Most éppen kantárjánál fogva jött mögöttem. Hátán a körözött személy kapott helyet, akit gondosan megkötöztem, és aki pillanatnyilag is idegesen vergődött. Hamar elértük a rendfenntartók épületét, amelynek apró istállójánál kikötöztem Betsy-t. A túszom magam előtt tolva nyitottam ki az épület ajtaját. Sörétesemet egész végig a nő hátának szegeztem.
-Üdv. -köszöntem, mikor beléptem az épületbe.
-Mi járatban Dodor? -kérdezte a régi ismerősöm, és barátom Barte.
-Újabb szökött rabot hoztam -válaszoltam.
-Ez Madeline Dame? -kérdezte Barte.
-Bizony, hogy ő az. De honnan tudtad, hiszen csuklya van rajta?
-Azért, mert nekem kell. Ellopta a húgom nyakékét, és ezért büntetés jár neki. Felismerem az ilyet.
-Ó. Miféle büntetésre gondolsz pontosan? -kérdeztem tőle.
-Levágnám a kis tolvaj kezét.
-Mennyit ért az a nyakék?
-Nyolcvanöt aranyat.
-Ha azt kifizetem neked, szabadon engeded? -tettem fel a kérdést reménykedve.
-Megtennéd egy ilyennel? -nézett rá undorodva Barte.
-Igen.
-Rendben, akkor megegyeztünk.
-Öröm veled üzletelni -válaszoltam, majd kezet ráztam vele, és előhalásztam a tarsolyom és kihalásztam belőle kilencven aranyat. -Még öt a lelki sérelmekért.
-Köszönöm -válaszolta Barte, majd a nőt visszavezettem hűséges pónilovamhoz.
-Miért mentett meg? -kíváncsiskodott a lány, miután eloldoztam a köteleit.
-Mert túl sokszor bélyegeztek már meg, mert törpe vagyok. A maga kezét pedig le akarták vágni, mert lopott. Igazságos ez?
-Sosem értettem miért bánnak olyan nyomorúságosan a törpékkel. Maga Dodroril Embermane, igaz?
-Igen. -válaszoltam kellemetlenül.
-Sokat hallottam már magáról. Tisztelem, amiért küzd a törpékkel szembeni elnyomással.
És innentől Madeline szája be sem állt hazáig. Innentől közösen laktunk ott, ahol elláttam étellel, itallal és hálóhellyel. Pár évre rá összeházasodtunk, majd lett két gyönyörű gyermekünk Todor és Bora. Megérte annyi éven át vigyázni magamra...
*Embermane: parázs + sörény
Mivel vörös, ezért úgy gondoltam, hogy illik hozzá. Csak, mert most utánanéztem, pedig random generáltam :D
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
