Bármilyenek is legyenek az életkörülmények, mindig vannak páran, akik lázadnak ellene, vagy éppen menekülnek a rendszer elől, akármilyen jól megkomponált is legyen az. A királyi körökben is voltak ilyen személyek, és maga a koronaherceg is hozzájuk tartozott. Tybeau* mindig is határozott világnézettel rendelkezett, azonban az apjához hű alattvalók nem hallgattak rá. Hiába igyekezett az elfogadás és egyelőség gondolatát terjeszteni, a többség nem hallgatott rá.
Tybeau mindig is érdeklődő ifjú volt, aki hamar képes volt elmerülni más kultúrák hagyományaiban, szokásaiban. A barátkozáshoz azonban nem értett, mégis tisztelettudó, és kedves volt. Bájos mosolya, szurokfekete szemei, és félhosszú göndör haja volt, amely sok nő figyelmét felkeltette már. Az ő fejét pedig az udvar férfiemberei csavarták el nem egyszer, azonban azóta már megtalálta az igazit.
Azonban ha itt marad, akkor nőhöz házasítják, hiszen a homoszexualitást nem tolerálják a várban. Tybeau választottja pedig senkinek számított ezen a helyen, azonban ő mégsem tudta elfeledni az érzéseit iránta. Végül az őrséget kikerülve elszökött a várból. Mikor a falakon kívülre ért, futott, ahogyan csak a lába bírta. Az őrök már megsejtették, hogy elmenekült, és a nyomában voltak. Tudta, hogy kockázatos lesz kiszökni, de apja az ilyenért akár a nyelvét is hajlandó lenne kivágatni. Ő pedig úgy döntött, hogy ezt igazán nem szeretné, ezért igyekezett elkerülni a katonák pengéit.
Lábai pedig egyenesen szerelme házához vitték. Ott sietősen kopogott az ajtón, mire az feltárult, és egy meglepett képű szőke ifjú lépett ki rajta.
-Tybeau végre, hogy itt va...
-Mennünk kell, gyere! -fogta meg csuklójánál, majd a lemaradt katonák elől ismét futásba lendült.
Szerelme azonban gyenge tüdővel rendelkezett, így már rövid távok után is kifulladt. Ő mindig szeretett kalandozni, és harcolni, így hozzá volt szokva teste megerőltetéséhez. Kedvese Waek azonban olyannyira kifulladt majd egy kilométer futás után, hogy a földre esett fáradtan.
-Kelj fel, gyere! -rángatta a kezénél fogva, azonban Waek nem tudott felállni.
A katonák hamar körbevették őket, majd ők feltartották kezüket, hogy jelezzék nem veszélyesek, mégis az egyikük Waek-hez sietett, és leszúrta őt kardjával. Tybeau sírva vette ölébe vérző szerelmét, akinek szájából vér bugyogott. Kezével saját kardjáért nyúlt, amelyet idáig szándékosan nem akart használni, azonban egy éles fegyver azonnal átvágtatott a szívén, amelyből vér spriccelt, és Tybeau hamar a porba dőlt Waek mellé.
*Tybeau: angol beauty (szépség) szóból hoztam létre
YOU ARE READING
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
