Miután a világunk elpusztult a háborúk miatt, és nagy sivataggá változott szinte minden szeglete, az emberek új életmódra szorultak. Azok, akik megmaradtak, a még fennmaradt épületekbe tömörültek, vagy új városokat hoztak létre, melyeket falakkal vettek körbe. Mások pedig vándoroltak, vagy éppen ellenálló járművekkel utazták be a forró sivatagot, hogy élelem és víz után kutassanak, vagy éppenséggel más embercsoportokat igázzanak le.
Ilyen életet élt Ragin és Salet is. Ők azonban már hosszú ideje csak ketten voltak, mióta kitagadták őket csoportjukból. Nem voltak hajlandók megtámadni egy kommunát, ahol nők és gyerekek is voltak, ráadásul békésen éldegéltek. Mivel nem látták bennük az ellenséget, ezért elpusztítani sem akarták, azonban mikor kifejezték aggodalmukat a vezetőjük felé, ő elkergette őket. Mégsem érezték magukat annyira rosszul, mint lehetett volna. Ott voltak egymásnak szükség esetén, és egyikük sem vált magányossá.
Aztán egy idő után Salet furcsán kezdett viselkedni. Alig aludt, szinte nem is evett, azonban furcsán sokat fürkészte Ragin-t. A helyzet kezdte nyomasztani, ezért beszédbe elegyedett vele, hogy megtudakolja, mégis miért ilyen a mostanában tanúsított viselkedése. Mikor a kopasz éppen odament beszélgetni vele, Salet tőrjét köszörülte és a felé igyekvőt figyelte. Hosszú haja félig a szemébe lógott, szemei ragyogni kezdtek Ragin láttán.
-Jó reggelt! -köszönt Salet.
-Neked is. Figyelj... beszélnünk kell.
-Persze, miről? -kérdezte, függött Ragin minden szaván.
-Arról, hogy miért vagy ilyen fura mostanában.
-Pontosan mire gondolsz?
-Alig eszel, szinte nem is alszol. Sokszor lihegsz, mikor semmit sem csináltál, és folyton engem bámulsz. Megbetegedtél? Ha igen, akkor csak közöld! -nézett rá kérlelőn a kopasz.
-Belegondoltál már, hogy ezek a tünetek egy szerelem nevű betegségre is utalhatnak?
-Úgy érted, hogy te...? -kérdezte Ragin elhaló hanggal.
-Úgy -válaszolt, majd elfordította a tekintetét.
-Én is így érzek... -szólalt meg hosszú hallgatás után.
-Tényleg? -emelte fel a fejét Salet, majd korábbi ülőhelyére helyezte köszörűkőjét, és a tőrt, és megindult a kopasz felé.
Ragin végignézte, ahogy egyre közelebb ér a másik, majd vállára helyezte a kezét, és ajkaira hajolt. Csókjuk lágy volt, de követelőző és vággyal teli. Nagy tenyerét Salet csípőjére helyezte, aki jobban hozzásimult, olyannyira, hogy mellkasuk összeért. Érezték egymás zakatoló szívét, és a hőt, amely a másikuk testéből áradt.
-Mindig is szerettelek -suttogta Ragin Salet fülébe, mikor már elszakadtak egymástól, és a kopasz hátulról átölelte szerelmét.
Olyan régóta érezte már ezt, de idáig elnyomta, mert képtelen álomnak tartotta, azonban így, hogy lehetőség nyílt rá, már ő maga is készenállt. Éjszaka egy sátorban nyomta el őket az álom, egymás karjaiban, meztelenül.
VOUS LISEZ
Írásgyakorlataim
FantasyFőleg fantasy jellegű írásgyakorlatokhoz készített írások, amivel írópalántából terebélyes lombú fa lesz belőlem leírásokon, karaktereken, ezernyi történeten keresztül. Így, akit érdekel, mivel öntözöm a tudás hajtásait, itt fellelheti egy részüket.
