Véletlen? [Bang Chan FF]

-2-

Eljött az első munkanapom végre. Furán hangzik igen vártam, hogy munkába menjek, de izgulok, hogy egy ilyen módos éttermet tudhatok munkahelyemnek. Kíváncsi vagyok a munkaközösségre a tempóra a vendégtípusokra. Reggel 5:30-ra állítottam az ébresztőm és amint megszólalt nehezen, de kinyomtam. Felkelve puha ágyamból utam vezetett a fürdőbe, hogy reggeli fejem valami normális állapotba hozzam. Tusolás után megfésülködtem majd visszaszaladtam a ruháimért. Felkapkodva magamra mentem ismét a fürdőbe, hogy kevés sminket kenjek magamra hátha nem fogok kinézni úgy, mint aki hetek óta nem aludt. Miután megvoltam ezzel konyhába mentem valami reggelit csinálni magamnak na meg persze az éltető kávéért. Miközben készült a fekete nedű az faliórámra néztem mely lassan hat órát mutatott. Egy sóhaj keretein belül konstatáltam, hogy a reggelit gyorsan le kell tudnom és indulnom kell, ha el akarom érni a buszt. Bekaptam pár falatot a kávém pedig egy kisebb utazó pohárba öntve kaptam fel táskám, az ajtót bezárva rohantam le a buszhoz. Éppen elérve pattantam fel és bérletemet mutatva helyet foglaltam a hátsó ajtónál. Kinézve az ablakon figyeltem ahogy kezd a forgalom éledezni és egyre több kocsi haladt el a busz mellett. Fél óra utazás után leszálltam és egy kevés sétát megtéve ott is voltam az étteremnél. Belépve főnököm láttam meg és egyből hozzám is lépett.

- Végre megérkeztél! - tette vállamra kezét. Mit ne mondjak kedves fogadtatás.

- Igyekeztem csak tudja busszal közlekedtem. - húztam el szám kissé kínosnak éreztem ezt a bájcsevejt.

- Jó mindegy, mindegy gyere mert mindjárt nyitunk! - sietett el tőlem és elindult hátra a konyhába. Már körbe lettem itt vezetve mikor tudtam, hogy felvettek így ezzel nem volt probléma merre találom a dolgozói öltözőt. Főnököm után mentem mivel kényelmetlen volt ott állni az étterem közepén és nézni, mint a hülye gyerekek. Belépve a konyhába megláttam a szakácsokat kik rám nézve köszöntek és pakoltak tovább. Vissza köszönve néztem körbe merre lehet csodálatos főnököm mikor előttem termett és a munka ruhámat a kezembe nyomva küldött el átöltözni. Az öltözőbe lépve láttam meg aznapi munkatársaim így megadva a tiszteletet köszöntem nekik majd leraktam egy üres helyre a cuccom és neki álltam átvenni a munkásruhám. Egy lány pattant mellém kire ránézve fiatalabb volt, mint én.

- Szia te vagy gondolom az újonc Yejoo vagyok örülök a találkozásnak! - mosolygott kedvesen melyet viszonoztam is.

- Nami Kim vagyok szintén örülök a találkozásnak. - néztem a lányra ki a hajamat vizslatta. Gyorsan az általa vizsgált helyre kaptam mire ő jót kuncogott.

- Nincs vele semmi baj nyugi csak ötletelek mivel itt minden lánynak és csinálom a haját. Fonást szoktam csinálni mivel könnyű így a napi rohanásban viselni nem megy könnyen szét és nem lóg a szembe. - fejezte be kisebb monológját.

- Nekem elég szerintem, hogy ha felkötöm, de majd, ha útban van mindenképp szólok és kérem segítséged. - mosolyogtam rá. A kis csevegésünk egy kopogás zavarta meg mire mindenki kiment gyorsan.

- Ez lenne a jel, amivel üzenik, hogy kezdünk? - gondolkodtam el. Gyorsan a többiek után mentem és elkezdődött az első napom ezen a helyen.