Véletlen? [Bang Chan FF]

-12-

Másnap nagyon korán keltem, hogy el tudjak készülni egyébként a menedzser valahogy megszerezte a telefonszámom és írta, hogy megbeszélte az így már volt főnökömmel, hogy már nem szándékozok ott dolgozni. Kicsit elgondolkodtam, hogy jól döntöttem e mert lehet, hogy a kedvenc bandámmal lehetek, de a lakásom, hogy tartom fent? Nem szándékozok sokat elkérni ezért csak hát ennek ez lesz a hátulütője, hogy nehezen fogok megélni. Ezekkel a gondolatokkal iszogattam a kávém és kinézve az ablakon, ahol még fel sem kelt a nap az égen konstatáltam, hogy még nagyon reggel van. Csoda, hogy fel tudtam kelni mivel este egész végig kattogott az agyam Han mondatain. Ha Chan érdeklődne felém mutatna jeleket és az, hogy vele aludtam az csak kedvessége volt jó persze a kép mást mond. Megrázva fejem próbálta a gondolatmenetemet megszakítani és elkezdtem készülődni. Egy egyszerű fekete melegítő szettet vettem fel hajam pedig copfba kötöttem. Felvettem cipőm a táskámat pedig vállamra kapva sétáltam ki az ajtón majd bezártam azt. Vettem a fiúknak reggelit, amit remélem nem bánnak meg és lassan célba vettem a dromot.

Körülbelül egy órát vett igénybe míg oda értem igaz elég lassan és ráérősen sétáltam. Na és most, hogy jutok be? Chan lehet végre alszik a többiek meg biztos még nincsenek fent most lesz csak hét óra. Bátortalanul felhívtam Lee Knowt de ezért biztos kapni fogok. Mikor felvette csak egy morgással adta tudtomra.

- Szép jó reggelt Minho. – kezdtem el nyálas beszédem, de egy újabb morgással belémfolytota a szót.

- Csak mond mi van. – mondta rekedtes reggeli hangon és hát nem a legkedvesebben. Sóhajtottam egyet és nem is kicsit.

- Hoztam reggelit és csak be szeretnék jutni. – mondtam célomat.

- És miért én? Seungmin rég fent van. – morcoskodott és lerakta a telefont. Nem tudom mit vártam Minhotól de igen a viselkedés miatt én vagyok a saras. Pár perc múlva nyitódott az ajtó és Seungmint pillantottam meg.

- Jó reggelt Minnie! – mosolyodtam el.

- Jó reggelt Nami. – viszonozta mosolyom és beengedett.

- Hoztam reggelit bár gondolom te már ettél. – emeltem rá tekintetem.

- Eltaláltad de a többiek biztos, hogy örülni fognak. Ma hála istennek nem kell mennünk sehova szabad az egész napunk és ezt a többiek úgy használják ki, hogy szinte délig alszanak. – mesélte boldogan.

- És te, hogy hogy korán fent vagy? – néztem rá kíváncsian.

- Szeretek korán kelni igazából ennyi az egész. – nézett rám mosolyogva.

Még egy kicsit beszélgettünk majd megjelent az első ébredő, aki nem más volt, mint Minho. Valószínűleg nem tudott a hívásom után vissza aludni és ezt meg is erősítette szúrós tekintete. Felé nyújtottam a reggelit mely egy kis zacskóban volt. Kikapta kezemből majd leült mellém. Seungminnal tovább folytattuk a beszélgetést majd megbökték az oldalam. Minhora néztem, aki úgy tett, mint aki semmiről nem tud pedig felőle jött a bökés. Megrázva fejem néztem vissza Minniere, aki jót kuncogott az egészen. Egy pár perc elteltével ismét egy bökést kaptam az oldalamba, ami kicsit erősebb lett. Feljajdulva kaptam tekintetem Lee Knowra, aki nyugodtan evett tovább, de egy kis mosoly ott volt a szája szélén. Masszírozni kezdtem a fájó pontot hátha hamarabb múlik el majd visszafordultam Seungminhoz és beszélgettünk tovább. Pár perc elteltével elvettem a kezem a fájó ponttól, de megint egy jó erőset belém böktek oldalról. Ismét hatalmasat jajdultam és adtam Minhonak egy nyaklevest, amin ő is meglepődött, de én is.

- N-ne haragudj Minho csak ez már tényleg fájt ez meg reflex szerűen történt utána. Én nem akartalak bántani bocsánat. – kezdtem el mentegetőzni. Seungmin röhögése nem segített a helyzeten és egy álmos Bang Chan jelent meg az ajtóba.