Véletlen? [Bang Chan FF]

-19-

Reggel két kar ölelt magához jó szorosan a derekamnál a két kar gazdájára felnézve tudatosult bennem, hogy nem csak álmodtam az esti dolgokat. Nem egyszer fordult már elő, hogy Channal álmodok szóval nem lett volna újdonság számomra. Egy puszit nyomva arcára akartam volna kikúszni ölelő kezei közül, de nem nagyon hagyta.

- Ne menj még el. – szólt reggeli rekedtes mély hangjával. Egyszerűen lesokkoltam hangja hallatán és egy nagyobb fangörcs elnyomása után megnyugodtam.

- Értettem főnök. – mosolyodtam el. Kezeim automatikusan arcát kezdték simogatni mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Próbáltam én is vissza pihenni Chan mellett, de nem nagyon ment és kb. 10 perc múlva már nem is hagyták mert egy Jisung jelent meg az ajtóba és majdnem rám vetette magát felébresztésnek mondva. Miután eljutott az agyáig, hogy ki fekszik mellettem és bújik hozzám csak egy elégedett mosolyt kaptam. Ahogy kiment egy hatalmas ujjongást hallottam a kis csapattól melyen kénytelen voltam felkacagni. Chris felriadt a kiabálásra és rémülten nézett körbe, hogy minden rendben van e.

- Nyugi minden oké kint a fiúkkal. – nevettem tovább.

- Minek üvöltöznek már reggel? Mit csinálnak ezek odakint? – dőlt vissza fáradtan.

- Lehet felfedezték a dugi nasimat. – vontam vállat.

- De jó korán reggel édességgel kezdik tudom nem kisgyerekek, de ez nem tesz jót nekik. – dörzsölte orrnyergét.

- Ezért is szerettelek meg. – szóltam halkan.

- Tessék? – nézett rám.

- Semmi! – jöttem azonnal zavarba és egy pirosabb árnyalatra váltott arcom. Erre csak elkuncogta magát és felült majd közelebb hajolva hozzám számra nyomott egy puszit majd kiket az ágyból. Kissé lesokkolva néztem magam elé, de keze után kapva visszahúztam az ágyba és ez ment még egy darabig. Ha az egyikünk ki akart kelni az ágyból a másik visszahúzta.

Lee Know nyitott be eltakart szemekkel olyan 10 óra felé.

- Gerlepár remélem van rajtatok ruha, de azért biztosra megyek. Szóval menni kéne mert ma még próbálni kell meg Hyung te még a dalt kell csináld. – dőlt neki az ajtófélfának.

- Minho azért nem kell túldramatizálni van rajtunk ruha és mindjárt megyünk. – forgatta szemeit Chan.

- Jó csak, mint mondta biztosra megyek. – vette el szemei elől kezét. Nehézkesen kimásztunk az ágyból és kiérve láttuk, hogy mindenki már rendes utcai ruhában éppen sorozatozik vagy a közösségi médiát pörgeti. Chris nem kicsit lepődött mega kis társaságon ilyenkor még szerintem pizsamában tunyulnak otthon. Ahogy láttam ki is szolgálták magukat kávé lett főzve meg pár szekrényem nyitva maradt a konyhába, ami arra utál körül néztek benne. Nem haragszom érte igazából én is kutakodtam náluk elsőnek.

Felix délutánra áthívott, hogy tartsunk egy játék délutánt mert ki akar tanítani egyes játékokban, hogy után rendesen tudjunk együtt játszani. Mivel ma csak egy rövid próbájuk volt így fél háromra át tudtam menni hozzájuk a dromba. Amint átértem megéreztem a brownie illatát, amit valószínűleg Felix épp készen szedett ki a sütőből. Levettem a kabátom hiszem már ősz vége felé jártunk így kell a hideg ellen és a cipőmet is egyhelyre rakva felhúztam egy vendég papucsot. Elcsoszogtam a konyhába és akkor vettem észre, hogy Felixnek akad segítsége mégpedig Hyunjin, akin nem kicsit lepődtem. A dráma király éppen mosogatott, ami még jobban meglepett és neki dőlve az ajtófélfának figyeltem őket. Nem vettek észre még egy ideig inkább egymásnak segítettek és miközben figyeltem őket két kéz ölelt meg hátulról és egy fej landolt a vállamon.