Véletlen? [Bang Chan FF]

-28-

Miután az estét a szüleimnél töltöttük másnap reggel Chan korán reggel elment én pedig a kanapén ülve vártam, hogy vagy anyu, vagy apu felkeljen. Nyilván anya kelt először, aki meg is lepődött korai kelésemen majd látva, hogy egyedül vagyok egyből rájött, hogy az oka az csak is Chris lehet. Bementünk a konyhába majd míg ő lefőzte a három adag kávét én reggelit készítettem magunknak.

- Téged ez nem zavar, hogy most már kint vagy nyilvánosság előtt és kaphatsz akármit és kivagy téve kitudja minek? Na meg az is, hogy Christophernek nem biztos, hogy lesz elég ideje rád is. – nézett rám anya.

- Már azon átestem még nagyon az elején, hogy foglalkoztatott mások véleménye, de most már nem és az, hogy kivagyok téve bárminek is azt nem hinném. Ha nagy baj is van akkor meg tudjuk azt oldani valahogy, lehet nem a legjobb módon, de megtudjuk. – fel sem nézve rá folytattam cselekvésem.

-Hm. – nézett vissza a kávékra.

Ennyi is volt a reggeli beszélgetésünk. Gondoltam, hogy felfog jönni ez is csak nem voltam arra felkészülve, hogy ezt most kora reggel kell megvitatni. Leülve az asztalhoz kortyoltam bele a meleg fekete italba majd a gondolataimba mélyedve fogyasztottam el reggelim is. Elmosogatva magam után felmentem a szobámba áthúzni a ruhám, amit egy hívás zavart meg.

- Szia Chan valami baj van? – kérdeztem mert nem nagyon szokott felhívni munkaidejében.

- Nem dehogy is csak akartam szólni, hogy a kiadó elengedett délutánra és úgy készülj, hogy elviszlek valahová. – hallottam meg mosolyogni hangját. Nagyot sóhajtva én is elmosolyodtam.

- Megkönnyebbültem. És hova is megyünk? – kérdezősködtem.

- Titok! Szeretlek baby majd jövök hozzád! – köszönt el.

- Én is szeretlek. – kuncogtam majd lerakva a telefont elköszöntem anyámtól és hazafelé vettem az utat.

Haza érve gyorsan elmentem hajat mosni majd egy turbánt csinálva a fejemre a konyhába vettem az utam és csináltam egy kis adag Tteokbokkit. Közben levettem fejemről a törülközőt és hagytam kicsit úgy száradni a hajam majd után lettem a kajával elmentem megszárítani a hajam és egy fogas hajcsattal felkötöttem. Nem tudom mikor fog majd betoppanni Chris így nem tudtam mikorra készüljek el. Az élet nagy problémái igaz? Leülve a kanapéra bekapcsoltam a tévét és kerestem magamnak valami jó kis filmet.

 Közben jött egy üzenetem így a konyhába vissza sietve a telefonomért megnéztem mit kaptam. Changbin írt, hogy Hannal és Hyunjinnal átugranának egy kicsit mivel ők nagyon meg tudja a dolgokat, amit más próbán gyakorolnának. Írtam nekik, hogy oké, de ha ide érnek megmutatják mit tudnak én pedig levideozom és át küldöm Channak. Ezt egy pár pillanatig leláttamozva hagyta majd válaszol egy okét. Gondolom megvitatták mennyire nagy rizikó ez nekem. Megírtam nekik, hogy akkor szeretettel várom őket majd a telefonnal együtt vissza sétáltam a kanapéra.

 A film már javában ment, de nem foglalkoztam nagyon vele csak becsatlakoztam a történetbe amire épp odaértem.

Fél óra múlva csengettek csak és a megbeszéltek helyett nem hárman jöttek, hanem mindenki. De tényleg még a menedzser is. Nem értettem mi történt ezért tekintettemmel Chant kerestem, aki... aki nem volt sehol sem.

- Felix. – szólítottam meg a szókat.

- Hm? – fordult felém és tekintetét rám szegezte.

- Hol van Chan? Azt hittem mindenki itt van. – néztem körbe ismét majd tekintetem visszatért az előttem álló Felixre.

- Még dolgozik azt mondta szeretne még ott maradni. – felelte.

- Ó. – szalad ki a számon csalódottan.