Véletlen? [Bang Chan FF]

-32-

Miután elmentünk Hannahval enni rengeteget beszélgettünk. De úgy mindenről. Az a tipikus lányos pletykáláson estünk keresztül. Vissza érve a hotelbe felrángattam magammal Hannaht, hogy a szüleim lássák kinek sikerült egy kis emléket visszahoznia nekem. A szüleim szinte körbe ugrálták Hannaht és beszélgettek vele a kanapén. Én addig kicsit külön vonultam a folyosóra, ahol jelenleg csak egyedül tartózkodtam. A gondolataimba merültem, hogy még is mikor ismertem meg a Stray Kids és egyáltalán miért jártam én már Ausztráliában. Neki dőlve a falnak becsuktam a szemem és próbáltam gondolkodni. Nem hiszem, hogy Hannaht is véletlenül ismertem meg. Valami oka kell lennie, hogy az életembe került csak azt nem tudom, hogy mi az a bizonyos ok. Hallottam ahogy elmegy előttem valaki, de nem törődtem vele, de az a parfüm illat, amit húzott maga után megcsapta az orrom. Hirtelen kipattant a szemem és az illető után néztem, aki egy harmincas éveiben járó férfi volt. Az a parfüm...ismerős. Mintha már szagoltam volna párszor hiszen bele égett az agyamba, de ez nem apámé. A családomba senki nem használja ezt az illatot. Beszaladtam gyorsan Hannahhoz és kirángattam a folyosóra és elindultam vele a férfi után.

- Mit csinálsz Nami? – értetlenkedett.

- Csak szagolj a levegőbe! – utasítottam. Ő elkezdte szagolni a levegőt.

- Igen ez egy elég erős parfüm. Olyan mintha az illető megfürdött volna benne úgy órák hosszát. – fogta be az orrát. – A bátyám is ilyet használ, de ő mértékkel legalább.

Lesokkoltam. A bátyja? De hiszen én nem találkozhattam vele vagy-? Az is kiesett?

- Ismerem én a bátyád? – kérdeztem sokkosan.

- Lehet igen lehet nem. – válaszolta rejtetten.

- Akkor igen! Találkoztam vele! Mindig mikor nem mondjátok el rendesen az megtörtént! – rivaltam rá pedig nem neki szántam. – Ne haragudj Hannah én csak-...

- Semmi baj Nami elhiszem, hogy most neked nehéz és igen tudom, hogy elég bénán csináljuk a titkolózást, de muszáj. Igen találkoztál a bátyámmal nem egyszer. – válaszolta nyugodtan.

- Találkozhatok vele most is? – néztem rá reménykedve.

- Másik országban van jelenleg, de megpróbálok beszélni vele, hogy ha tud mihamarabb jöjjön haza. Mondjuk, ha én mondom neki biztos azt hiszi valami baj van szóval ez egy jó módszer lesz. – gondolkodik egy gonosz mosollyal a száján, hogy így megszivathatja a bátyát.

- Csak kérlek hívd fel és legalább próbáljuk meg. – könyörögtem neki.

- Oké oké megyek hívom. – ezzel elő vette a telefonját és arrébb ment én pedig bementem a szüleimhez, akik nem értették miért rángattam ki az előbb Hannaht majd miért jöttem vissza egyedül. Ezzel nem foglalkozva leültam az ágyra és vártam Hannaht.

Nem kellett olyan sokat várni rá csak nekem tűnt nagyon soknak, de mikor visszatért büszke mosoly volt az arcán, ami valószínűleg azt jelentette, hogy sikerült neki meggyőznie.

- Valószínűleg holnap itt is lesz. – mosolygott rám.

- Uram isten. – komolyodtam el és lefelé kezdtem el bámulni hiszen alig fogtam fel, hogy most egy másik országból jön ide, hogy beszéljen velem. Szegényt ugráltatom.

- Na édesem ne lógasd az orrod. Ez biztos jó ötlet volt, de ki is lesz itt holnapra? – próbált nyugtatni anyum, de ő sem tudta a részleteket még.

- A bátyám jön haza, hogy beszéljen Namival hiszen lehet, hogy egy bizonyos parfüm több emléket hoz vissza neki. – nézett Hannah a szüleimre, akik egyből rám meredtek.