Véletlen? [Bang Chan FF]

-25-

Kicsit érdekesen nézhettünk ki, hogy engem Chan a falhoz nyom és lassan már összeérnek az ajkaink szóval egyértelmű mi lett volna vége. Chris kissé feldolgozva a helyzetet elengedett és tett pár lépést tőle.

- Ti kis sunyik! – ébredt fel teljesen Minho.

- Szia Minho. Mit keresel itt? – kérdezte Chan.

- Hogy én mit keresek itt? Inkább te! – jött közelebb.

- Namihoz jöttem azt hittem egyértelmű. – nézte végig Minhot.

- Igaz. – gondolkodott el Lee Know.

- Örülök, hogy jól elbeszélgettek én viszont megyek aludni. – sóhajtottam és elindultam a halószobám felé.

- Hé hé hé. – kapta el a derekam Chris és magához húzott. – Nem lógsz meg. Itt maradsz és vársz mondtam, hogy beszélnünk kell. – nyomott egy puszit a fejemre és maga elé állított úgy, hogy a hátam a mellkasa felé legyen így neki tudok dölni, amit meg is tettem.

- Ami most a fontos, hogy Minho te miért vagy itt Naminál? – vonta kérdőre.

- Nem akartam hallgatni azt, hogy belépsz a Dromba és idegbajt kapsz, hogy az asszonyod miket csinál. – magyarázta meg egyszerű célját.

- Az első, hogy ne hívd így Namit a második, hogy nem is voltam még a dromban. – ölelt jobban magához Chris.

- Jó na én ezt honnan tudhattam volna? – háborodott fel.

- Oké nyugi Lee Know menj vissza aludni te meg menj vagy hálószobába, vagy haza. – ütöttem meg a végén Chan kezére, ami a derekam körül fonódott.

- Jó. – feküdt vissza Lee Know.

- Aludj jól. – mosolyodtam el. Kiszabadultam Chris öleléséből és felé fordultam.

- Gyere vagy menj. – néztem rá komolyan. Sarkon fordulva igyekztem a szobám felé majd bemenve sóhajtottam egy nagyot a csukott ajtó mögött. Pár perc múlva nyílt is az ajtóm és Chan jött be rajta.

- Itt vagyok. – szólalt meg.

- Jó. Te akartál beszélni. – mértem végig. Laza melegítő és hozzá illő póló és egy cipzáras pulcsi, ami szét volt zipzározva. Határozottan nem rossz.

- Mi volt ez az egész, hogy szakítani akarsz vagy már nem is tudom mit mondott Hannah. – vakarta meg tarkóját.

- Át akartalak lökni arra a döntésre, hogy a csapatot válaszd mindenképpen még akkor is, ha fáj mindenkinek is. – néztem szemeibe határozottan. Erre csak elkezdte masszírozni az orrnyergét és sóhajtott.

- Minho felnyitotta a szemem egy dologgal kapcsolatban. Mégpedig, hogy ezt fölöslegesen csináltam. Mert ha át tudnánk verni a JYP-t akkor minden jó lenne csak hát akkor mi sehová nem mehetünk együtt és sokat nem lenne egymásra időnk és tulajdon képpen ugyan ott lennénk. – ültem le az ágyamra.

- Egy próbát megér nem? – ült le mellém.

- A karriereddel játszunk, de nem érdekes igazából. – tettem keresztbe a karjaim magam előtt.

- De szeretlek. – kuncogta el magát majd magához ölelt és eldőlt velem az ágyon. Elmosolyogtam magam nyilván nem tudtam tartani azt a szigorú arcom mikor ilyen aranyosan reagálja le a dolgokat.

- Én is szeretlek. – bújtam jobban hozzá.

*Time Skip*

Már egy ideje minden rendben. A fiúkkal ugyan úgy jóban vagyok és visszaállt minden a normális kerékvágásba. Kivéve Channal a kapcsolatunk. Így, hogy titkolni kell jobban és még a menedzser előtt is még nehezebb találkozásokat szervezni vagy akár egy ölelést adni a másiknak. De tudtára adtuk a másiknak akár egy apró simogatással, hogy ott vagyunk és szeretjük egymást.