Véletlen? [Bang Chan FF]

-6-

Másnap reggel arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom. Felvéve azt néztem rá az órára, ami fél hatot mutatott. Egy hatalmas sóhaj után bele szóltam a telefonba álomittas hangom.

- Igen tessék? - szóltam fáradtan. Pár perc néma csend után épp le akartam rakni mikor bele szóltak végre.

- Jó reggelt bocsánat, hogy felébresztettelek csak azt szerettem volna mondani, hogy elkértem a főnöködtől, hogy mikor vagy szüneten és már megvan a nap, amit együtt tudunk tölteni. Mármint a bandával és veled tudod. – fejezte be kicsit zavarban a mondatát. Akkor eszméltem fel, hogy engem Bang Chan hívott. Éreztem, hogy egyből felébredtek szemeim és a gondolataim is gyorsabb tempóba kezdtek áthaladni az agyamon.

- J-Jó reggelt nem számítottam ilyen ébresztésre hú. Akkor melyik is az a nap? – dadogtam kicsit mivel hát nem minden napi eset, hogy egy ilyen ébresztésben van része. Mondjuk hozzá tudnék szokni.

- Két hét múlva hétfőn lenne az a nap. – válaszolt és hallottam a hangán, hogy mosolyog. Gondolom én vagyok az oka mivel elég gázul viselkedek jelenleg.

- Rendben ezt fel kell írnom nehogy elfelejtsem. – keltem ki puha ágyamból és a konyhába lévő naptáramhoz léptem majd beírtam. Egy halk kuncogást véltem felfedezni a vonal túloldaláról.

- Valami vicceset mondtam vagy nálad történt valami? – kérdeztem, de lehet egy kicsit kérdőre vonós lett a hangsúlyom pedig nem annak szántam.

- Csak aranyos volt ez a megszólalásod. „Ezt fel kell írnom nehogy elfelejtsem˝ - utánozott és én ezt egy halk kuncogással díjaztam. Azt mondta, hogy aranyos vagyok. Vagy is nem is én, hanem amit mondtam. De hát mit tegyek, ha felejtős vagyok?? Ez van!

- Jó na sok mindent elfelejtek, ha közben az egész hetem pörög. Bocsánat nem tehetek róla. – vágtam be a durcit persze viccből. Ha már itt vagyok a konyába gyorsan csinálok magamnak egy kávét és egy reggelit. Van még egy kevés időm a munka előtt végre reggelizhetek normálisan.

- Elhiszem van mikor nekem is ez van szóval nyugi. – nevetett fel halkan.

- Te mikor kezded a napot? Mármint úgy értve, hogy mész próbákra meg a stúdióba stb. – hátha benne van egy kis csevegésbe. Míg vártam a kávémra addig elmentem átöltözni Chant pedig kihangosítva cipeltem magammal.

- Már tegnap elkezdtem a mai napot. – nevetett fel.

- Fogadjunk a stúdióban voltál / vagy és egész éjjel nem aludtál és csak a kávék tartottak életben. – tippeltem.

- Profi vagy. – kuncogott a vonal túloldalán.

- Chan ez nem vicces nem tesz jót az egészségednek. Kérlek figyelj erre jobban. – szóltam rá szigorúan. Nem szeretném, hogy baja essen.

- Értettem főnök asszony. – viccelte el ezt is.

- Christopher! – Szóltam rá erélyesebben majd fejbe csaptam magam. Nem beszélhetek vele így! Nem vagyunk régi haverok basszus! Vonal túloldaláról csönd hallatszott.

- Bocsánat én nem is tudom mit képzelek magamról. Ne haragudj. – szóltam bűnbánóan. A vonal túloldaláról még mindig semmi. Megnéztem, hogy még hívásban vagyunk-e és abba voltunk szóval valószínűleg eléggé elnémítottam ezzel.

- Inkább megyek nehogy még nagyobb bajt csináljak neked. H-ha meggondoltad magad azzal kapcsolatban, hogy veletek töltsek egy napot megértem...- mondtam szomorúan és válasz még mindig nem jött. Kicsit bekönnyeztem, hogy lehetek ilyen hülye.

- Váo...- jött az első szó a túloldalról. Megtöröltem arcom majd a hívásra néztem.

- Megleptél, hogy ennyire, hogy mondjam...- gondolkodott el.

- Hülye vagyok? Tiszteletlen? Idegesítő? – soroltam.

- Nem dehogy! Anyáskodó talán ez a lejobb szó rá. Már a legeleje óta és ez olyan ritka és olyan aranyos! – válaszolta mosolyogva. Hogy mi? Anyáskodó? Ez csak törődés szerintem nem értem miért mondja ezt?

- Komolyan mondod? Szerintem ez csak törődés igazából, de ha te mondod. – szipogtam kicsit, de nagy mosolyra húztam ajkaim.

- De ez nem minden embernél van és ezt csodálom! – mondta izgatottan és teljesen jó kedvűnek hangzott. Még egy ideig beszélgettünk míg én átöltöztem meg reggeliztem majd a buszon fülhallgatóval folytattuk a csevejt. Leszállva buszról szomorúan mondtam Channak, hogy le kell raknom mert itt vagyok a munkahelyemnél.

- Ó, rendben esetleg, ha végeztél küldj egy smst és folytathatjuk a beszélgetést mert nagyon élvezem én nem tudom, hogy vagy vele. – mondta boldogan.

- Részemről is ugyan az, mint neked szóval felőlem folytathatjuk a munkám után. – mondtam tök nyugodtan, de belül már olyan fangörcsöt lenyomtam, hogy húha.

- Rendben akkor szia legyen szép napod! Big Huug! – mondta a végére el nevette magát.

- Úr isten kaptam egy személyre szóló big hug-ot! Neked is legyen szép napod Chris! – nevettem én is el magam majd leraktuk. Bementem az étterembe és elmentem átöltözni.

*Time skip*

A nap borzasztó lassan telt és nagyon fárasztó is volt szokás szerint. Kilépve az étterem ajtaján már mentem is a buszmegálló felé mikor valaki elkapta a kezem. Gyorsan rákaptam tekintetem és nem kifejezés az, hogy meglepődtem.

Bang Chan fogta a kezem és a világ leghelyesebb mosolyával nézett rám. Azt hittem ott helyben elolvadok és elfolyok a betonon. (aki másra is gondolt azt innen is puszilom XD)

- Chan? Te mit keresel itt? – szerintem eléggé hallatszott a hangomon a meglepődöttség.

- Gondoltam nem kell telefonon beszélnünk jobb inkább élőben. – mondta az egyértelműt.

- Jogos. – válaszoltam szűkszavúan.

- Mi lenne a kocsikáznánk és úgy beszélgetnénk az úgy elég nyugodt helyzet. – mondta egy lágy mosollyal. Én csak bólintottam. Így történt az hogy Bang Channal voltam kocsikázni kb. éjfélig majd haza is vitt. Jobban megismertem Chant és úgy hogy nem volt szegénynek kamera tolva az arcába. Fantasztikus volt és remek hallgatóság is. Kicsit jobban megismertük egymás és így még jobban megkedveltem.

Remélem mindenkinek tetszik! <3