Véletlen? [Bang Chan FF]

-11-

Miután hatalmas csomagokkal visszaértem a dromba egyből a konyhába mentem és leraktam a mázsás csomagokat és ajkaimat elhagyta egy hatalmas sóhaj. Közbe néztem a szekrényekben, hogy mit hol találok és elkezdtem kipakolni a szatyrokból. Sok mindent vettem, hogy mindenkinek megtudjam csinálni az ételét. Elkezdtem szép sorban megcsinálni az ételeket kb. fél 11 múlhatott. A fiúk 9 felé jönnek vissza szóval remélem addig végzek.

Előbb jöttek haza és még nem vagyok kész. De jó csalódást okoztam. Lee Know jött be a konyhába.

- Segítsek a maradék kajákban? – kérdezte, de már megnézte hol tartok és csatlakozott.

- Köszi Minho sokat jelent. Bocsánat, hogy nem tudtam időbe megcsinálni. – kavartam egyet az éppen készülő ennivalón.

- Nyolc külön kaját kértünk nem csodálkozom, hogy nem tudtad befejezni. - mondta semlegesen. Bólintottam egyet és most már segítséggel csináltam meg a még el nem készített kívánságokat.

Rá még kb. egy órára készen is lettünk és hívtuk a többieket enni. Mindenki leült és csillogó szemekkel nézett az asztalra.

-Nami egy istennő vagy. – kezdett bele az evésbe Changbin.

- Imádunk anyuu! – kiáltott Jeongin. Elmosolyodtam a név hallatám. Körbe nézve láttam, hogy mindenki jó étvággyal eszik én így kimentem takarítani még. Ugye egész nap főztem és a takarításra nem maradt időm így kénytelen vagyok most neki állni. Nincs sok kedvem hozzá, hogy megmondjam az őszintét, de meg kell csinálnom. Elmentem a takarító szerekért, amiket már felfedeztem nem régiben.

Neki álltam takarítani kicsit felületesebben gondoltam holnap megcsinálom rendesen mivel nem akarom már ezzel zavarni a többieket. Elkezdtem a fürdőt megcsinálni egyből míg ők esznek, de valaki megállt mögöttem és becsukta a fürdő ajtót. Megfordulva Hant vettem észre, aki kicsit izgatottan állt előttem.

- Baj van Han? – kérdeztem kedvesen.

- Dehogy! Rólad és Chanról akarok beszélni amíg a többiek esznek. - mondta kevés izgatottsággal átitatott hanggal.

- Nincs mit beszélni ezügyben. – pironkodtam és folytattam a takarítást.

- Zavarban vagy Nami! Tetszik neked Chan! – kezdett el ugrálni örömében.

- Shhh! Halkabban! – fogtam le két vállánál.

- Annyira boldog vagyok, hogy Hyung nem egyedül fog meghalni. – mosolygott.

- Miért halna meg egyedül? Jól néz ki esze is van és hát nem kis közösséghez ér el simán tud magának találni akárkit, ha csak elmondja a nevét na meg a nagy szívével is rabul tud ejteni bárkit. Olyan aranyosan tud titeket nézni úgy mintha a gyerekei lennétek és akkora felelősség van benne és mégis olyan könnyedén tud bánni veletek, ha persze ti is olyan kedvetekben vagytok. – mondtam a magamét teljes bele éléssel. Han csak mosolygott és figyelte arcvonásaim. Ahogy észrevettem, hogy néz éreztem, hogy arcom kezd kicsit forrósodni.

- Tetszik nekeed! Tényleg az anyánk leszel! – nevetett fel.

- Han Jisung! Takarítani szeretnék! – vörösödtem egyre jobban. Ezt valószínűleg meghallották a többiek is mert Minho kiáltott fel, hogy mi van ott. Össze néztünk Jisunggal és elnevettük magunkat. Hirtelen megfogta a karom és elhúzott a szobájába. Elkezdtünk beszélgetni, hogy ugye nem csak a hírneve miatt lennék együtt vele. Természetesen nem amiatt lennék vele mivel magába a személyiségébe szerettem vele, ha ez szerelem. Nem vagyok biztos magamban csak Han tömi a fejem azzal, hogy nekem tetszik Chris. Jó nem tagadom azért elfogadnám páromként csak tudom, hogy neki ennél jobb ízlése van. Miközben beszélgettünk Hannal csatlakozott még Changbin, Jeongin és Minho. Elég jól elvoltunk a témától eléggé elkeveredtünk, de mind a hárman megtudták, hogy Chan tetszik nekem elvileg. Han mondat nekik persze. Jeongin nagyon örült neki, hogy lesz anyukája, Changbinnek az volt rá a legelső mondata, hogy legalább meg lesz nevelve. Minho csak eldőlt Han ölébe, aki pedig elkezdte a haját piszkálni.

Annyit beszéltünk, hogy észre se vettem, hogy besötétedett. Szuper most már biztos, hogy haza kell mennem. Elmondva tervem a srácoknak egyből marasztalni szerettek volna, de nem maradhattam a tegnapi itt alvásom is csak véletlen volt. Felkelve helyemről kimentem a szobából közben elköszöntem dumcsit társaimtól. Lementem a bejárati ajtóhoz és felhúztam cipőm és fogtam a cuccom is.

- Sziasztok! – kiáltottam el magam. Míg kerestem a telefonom a táskámban Jeongin lerohant a lépcsőn egyenesen hozzám csak mivel zokniban volt a padlón tovább csúszott és egyenesen rám esett. Elterültünk a padlón annyi különbséggel, hogy őt nem nyomta össze senki.

- Ne haragudj Nami nem így akartam csak még elakartam köszönni. – mászott le rólam és kicsit elnevette magát. Én még egy kicsit feküdtem a földön mert hirtelen súly összenyomta a tüdőm és most, hogy lemászott rólam kapok kicsit több levegőt végre.

- Semmi baj I.N. – ültem fel végre. Rá néztem és laírt róla, hogy most borzasztóan szégyenli magát. Elmosolyodtam kicsit ahogy aranyosan rám emelte tekintetét. Chan jelent meg mögötte meglepődve.

- Minden rendben? Nagy puffanást hallottam. – kérdezte aggodalmas hangon tekintetével végig mért engem majd I.Nt.

- Minden oké épp menni akartam és Jeongin csak el akart még egyszer köszönni csak kicsit nagyobb tempóval jött. – meséltem miközben feltápászkodtam.

- Miért mész el? – kérdezte Chan szinte nem is reagálva arra, amit az előbb mondtam csak ezt az egy részt kiemelve.

- Mert nem itt lakom? Amúgy sincs itt semmi cuccom, ha holnap időbe ideérek akkor marad az, hogy bejárogatok, ha nem akkor szeretném elfoglalni a vendégszobát. – igazgattam meg a ruhám magamon majd Chan szemeibe néztem. Kisebb csalódottságot véltem felfedezni tekintetében.

- Rendben. – mondat semlegesen majd felsegítette Jeongint. Minho sprintelt le a lépcsőn felöltözve.

- Elkísérlek majd visszajövök egy taxival. – mondta hangsúllyal hogyha nemet mondanék szerintem egy olyan szúrós pillantást kapnék, hogy többet nem akarnék felkelni. Bólintottam és ismét elköszönve a többiektől kimentünk Minhoval a sötét utcákra.

- Az hittem Chan fogja felajánlani, hogy elkísér téged. – mondat maga elé nézve.

- Most mond, ha vissza szeretnél inkább menni én megvagyok egyedül is. – néztem rá.

- Nem, elkísérlek úgy biztonságosabb. – nézett rám. Bólintottam és mentünk tovább.

- Nem voltál túl meggyőző mikor Chanról és rólad beszélgettünk egyébként. Biztos, hogy tetszik? – kérdezte.

- Hát nem mondom azt, hogy nem tetszik, de mióta követlek titeket szépen lassan felfogtam, hogy ha egyszer találkoznánk is akkor is biztos kiderülne, hogy jobb ízlése van. – kezdtem el bámulni a járdát.

- Ahogy látom nincs önbizalmad annyira. – karolta át a vállam.

- Jól látod. – mosolyodtam el.

- Oda adlak Hyunjin kezébe majd ő feltornázza. Olyan jó ízlése van a ruhákhoz, hogy majd választ neked ruhát akkor önbizalmad meg fel mert iszonyat jól fog állni és még Hyung is oda lesz érte. – kacsintott egy pimasz vigyor kíséretében. Pironkodva elnéztem az utca végére melyen ő egy jót nevetett.

Egész jól elvoltunk miközben haza kísért és kicsit fel is jött. Ettünk közösen egy jót és jobban megismertem egy olyan oldalát Lee Knownak, amit nem mindig mutat elmondása szerint. Nem sokkal rá hívta Seungmin, hogy hol van már úgy volt, hogy csak elkísér engem. Ezután el is köszönt hívott magának egy taxit és haza ment. Elmentem tusolni és felhúzva pizsamám zuhantam az ágyba. Annyira mázlista vagyok hogy közelebb kerültem hozzájuk.

Remélem ez a rész is tetszik! Pusza! <3