Véletlen? [Bang Chan FF]

-21-

Az utam nagy része abból telt, hogy aludtam. Igen micsoda nagy csoda. A maradék kis része pedig izgulásból és félelemből. Amúgy nem volt annyira vészes főleg, hogy az utas kísérők nagyon kedvesek voltak így meg is nyugtattak. Amint leszálltunk egyből hívtam Felixet. Ő ismét megnyugtatott a háttérből pedig hallottam, hogy Binnie egy hatalmasat kiabál, hogy hajrá Nami. Hogy lehetnek ilyen aranyosak? Nade Felix segítségével sikerült fognom egy taxit, ami elvitt a hotelig, ami nem más volt, mint a Holiday Inn Sydney Airport, an IHG. Elfoglaltam a szobám majd egyből zargattak is, hogy keressem meg Chant. Eleget téve a kérésnek elindultam Sydney utcáin megkeresni merre laknak. Felix csak leírni tudta merre kéne mennem mert táncpróbára mentek így egyedül maradtam. Egy ideig barangoltam összevissza, de nagyon nem találtam az utcákat így egy parkba keveredtem, ami meglehetősen szép volt. Próbáltam segítséget kérni, de amint elmondták merre van ez vagy az elindultam arra és nem oda lyukadtam ki. Egy kis idővel később arra lettem figyelmes, hogy ismét a hotelnél vagyok. Nem tudom, hogy kerültem oda vissza de jó, hogy vissza értem mert kezdett sötétedni. Visszamentem a szobámba és felhívtam Felixet.

- Na sikerült? Találkoztál Channal? – kérdezgetett.

- Találkoztam-e? Vele nem csak vagy nyolcszor láttam ugyan azt az embert, akitől segítséget kértem kicsit sem volt kínos Lix. – duzzogtam.

- Hogy csináltad azt? – érdeklődött.

- Úgy, hogy nem tud tájékozódni. – hallottam meg Minho hangját.

- Köszi én is szeretlek Minho! – mosolyodtam el.

- Szóval akkor nem sikerült. – emésztette a hallottakat.

- Sajnálom. Holnap újra próbálkozok bár olyan izomlázam lesz, mint a fene, de rajta vagyok és minden tőlem telhetőt megteszek. – sóhajtottam.

- Köszi Nami. Bízunk benned! Jó éjt! – köszönt el Lix majd le is rakta.

Sóhajtva borultam az ágyamra és feljegyeztem magamnak, hogy ez nem olyan egyszerű, mint gondoltam. Bár ezt is meg kell oldani valahogy és meg is fogom csak idő kell. Elmentem letusolni hogy kicsit felfrissüljek és utána neki álljak áttanulmányozni kicsit a várost persze térképen. Próbáltam elképzelni, hogy ha például megyek az egyik utcában miből tudom, hogy hol vagyok. Lehet kicsit fura módszer, de legalább egy kisboltról is fel tudom ismerni, hogy melyik utca az.

Miután úgy éreztem sikerült pár dolgot megjegyeznem egy egy utcával kapcsolatban lefeküdtem aludni. Remélem holnap megtalálom Chant mert nem akarok több csalódást okozni a többieknek.

*Time skip*

Reggel ismét a telefonom csörgésére ébredtem csak most Felix hívott.

- Igen? – szóltam a telefonba álomittas hangon.

- Ezek szerint most keltél akkor a kérdésem fölösleges. – hallottam hangján, hogy mosolyog.

- Igen. Gondolom azt akartad kérdezni, hogy találkoztam e már Channal. Ne haragudj összeszedem magam és megyek is. – keltem ki az ágyból.

- Csak úgy, hogy neked is kényelmes. – mondta egyből.

- Nem számít az Chan kell megyek megkeresem szia! – raktam le a kelleténél kicsit gyorsabban. Ezzel lehete az sugallatm haragszok rá pedig nem is. Most már mindegy. Kicsit rendbe tettem az arcom majd felhúztam egy kényelmes szettet és neki indultam a felfedező utamra ismét.

*Time skip* (ismét)

Egész nap gyalogoltam szinte kisebb pihenőkkel sajognak a lábaim lassan felemelni sem tudom és nem találok vissza a hotelhez. A telefonom teljesen lemerült szóval nem is érnek el a többiek. Már besötétedett és kezdtem kissé aggódni, hogy úgy, hogy mindjárt leragad a szemem mondjuk egy éjjel nappaliban kell töltenem az estét. Ez ma nagyon nem az én napom. Tovább sétálva azt hiszem egyre beljebb kerültem a városba. A fények gyönyörűen megvilágították az egész várost és ahhoz képest, hogy nagy forgalom volt nem zavarta az idilli pillanatot. Csak nézelődtem és gyönyörködtem. Elgondolkodtam, hogy ha egyszer lesz férjem és családom itt szeretném élni velük az életem. Nagyon megragadott a város még ha csak kettő napja vagyok itt. Ásítva egyet mentem be egy kisboltba majd köszönve elkezdtem körbe nézni mi a választék. Volt kis péksütemény és egy kávét vettem magamnak majd helyet foglalva az ott kikészített székeken elkezdtem falatozni a vett kajámat. Nem mondom, hogy nem esett jól, de nem pont erre vágytam úgy, hogy egész nap csak pár müzli szelet volt nálam. Bambulva magam elé csak arra lettem figyelmes, hogy a bolt csengője jelzi, hogy újabb vevő érkezett. Felpillantva csak egy baseball sapkát viselő maszkos személyt láttam elveszni a sorok között. Vissza merülve ismét a gondolataimba csak a hangokat figyeltem és egy hang ismerős volt és nem, nem a boltosé, akinek a hangját eddig csak pár szó miatt hallottam. A vevő hangja volt ismerős. A vett kajáját, ami egy instant tészta volt a forraló elé vitte majd kinyitotta. Elkészítette a tésztáját majd pár székkel arrébb ült tőlem. Kissé furcsa lehettem mert nem vettem le róla a szemem és végig követve mozdulatait figyeltem. Levette maszkját és csak akkor tudatosult bennem, hogy marja jól tippelek. Elmosolyodtam Chant látva és csak figyeltem. Nem zavartatta magát szépen falatozgatott csak én zavartam meg tettében mert közelebb ültem hozzá. Ő rám emelte tekintetét majd lesokkolt.