Véletlen? [Bang Chan FF]

-7-

A nagy nap előtt ugyan úgy kb. össze esésig dolgoztam. Én zártam ma az éttermet mivel mindenkinek a kis csapatunkból dolga volt estére szóval felajánlottam, hogy zárok. Azt hittem nem lesz ma olyan sok dolgom, mint a többi nap, de nem így lett és ennek az lett a következménye, hogy sajognak eléggé a lábaim. De kit érdekel ugyebár majd megoldom valahogy. Már lassan fél órája neki álltam a takarításnak így lassan végeznem kell az étkező részben zenével minden jobb gondolattal kapcsoltam zenét és elkezdtem énekelni mondván úgy se hall senki. Nagyon jól szórakoztam épp a Stray Kids-tól a Miroh ment, amit nagy bele éléssel énekeltem persze amit tudtam majd észrevettem, hogy mintha valaki helyet foglalna az egyik asztalnál. Biztos képzelődtem mert csak szemem sarkából láttam egy emberszerű alakot így tovább énekelgettem a saját kis világomban. Valaki velem együtt kezdett el énekelni így felkaptam a fejem és Chant láttam meg az egyik asztalnál ülve és mosolyogva énekelni. Lesokkolva álltam le az énekléssel meg mindennel is és csak néztem erre tőle csak egy jóleső nevetést kaptam. A seprűt kiejtve kezemből takartam el arcom. Ez de ciki úr isten! Pont az Ő számukat énekeltem valószínűleg rosszul is és meghallotta! Itt helyben fogok a padlóval egybe válni komolyan mondom. Halk lépteket hallottam közeledni felém majd egy nálam sokkal nagyobb kéz szépen elkezdte elhúzni kezem arcomtól.

- N-Ne haragudj tudom, hogy nem volt jó sehogy se a szöveg ne légy mérges kérlek! - hadartam el félelmem. Erre csak egy kuncogást kaptam majd egy mellkasnak nyomódott fejem. Bang Chan megölelt?? Úr isten! De jó illata van basszus. Na jó elájulok lassan tényleg. Most öleljem vissza? Az lenne helyes és akkor nem tűnnék bunkónak. De szabad ezt nekem? Jajj mit csináljak??

- Hú de kattognak azok a kerekek. - kuncogott tovább.

- Nem tudom mit szabad nekem jó? Csak kisebb pánik van jelenleg a fejemben. - válaszoltam flegmán.

(Fejben: NINONINO VÖRÖS RIASZTÁS PÁNIK PÁNIK! Ez valahogy a fejembe viccesebben hangzott na mindegy)

- Nem kell pánikolj tekintsünk el attól most, hogy én kinek számítok legyek számodra most csak egy sima barát. - mondta színtiszta nyugodsággal hangjában. Megengedte szóval most már nem lehet bajom végül is. Bele bújtam ölelésébe és mélyen beszívtam illatát.

- Köszönöm. - szóltam halkan és amennyire még lehet hozzá bújtam.

- Mégis micsodát? - érdeklődött. Felnéztem sötét íriszeibe majd csak ennyit mondtam.

- Téged. - nyögtem ki ezt az egyetlen szót. Meglepődött majd elmosolyodott és egy puszit nyomott homlokomra.

- Aranyos vagy mint mindig. - mosolygott tovább. Erre a mondatára a vörös minden színében pompázott arcom és kezdett melegem is lenni. Chan mit csinálsz te velem? Hátrébb lépve tőle néztem magam elé majd vissza rá.

- Öhm szabad tudnom ittléted célját? - tettem fel bizonytalanul a kérdést.

- Hozzád jöttem kicsit beszélgetni meg akkor közben segítek kicsit. Szükségem volt egy kis megnyugvásra nálunk most áll a bál mert valaki megette Changbin félre tett kajáját és nem jön elő a tettes. - mesélte majd felkapta a seprűt és söpörni kezdett.

- Ha kell veszek neki másikat. - mondtam teljes komolysággal. Chan rám emelte tekintetét majd kuncogott egyet.

- Felőlem de akkor elviszlek. - villantott egy hatalmas mosolyt.

- Oké akkor gyorsan megcsinálom a felsprést és mehetünk. - vettem volna ki a kezéből a seprűt, de arrébb vitte.

- Segítek. - mondta.

- Nem kell nekem ez a dolgom jelenleg szóval, ha lennél olyan kedves és visszaadnád akkor hamarabb mehetünk. - szóltam szigorúan.

- Hozz egy másikat. - mosolygott angyalian. Morogtam egyet és hoztam másik seprűt. Azért jól esett, hogy segíteni szeretne, de nekem ez a munkám.

Hamar végeztünk és míg ő helyére vitte a seprűket én átöltöztem majd a cuccommal együtt visszamentem hozzá.

- Maradt még egy kis enni, ami nem került felszolgálásra az jó lesz nektek? - kérdeztem.

- Na gyarapodtunk? Eddig csak Changbinnek kellett most már mindenki kap? - kuncogott egy jót.

- Hát csak gondoltam kedves leszek. - mosolyogtam rá majd a konyhába mentem és elcsomagoltam a megmaradt ételt. Ránézésre elég lesz a fiúknak mert ma kicsit többet csináltak a szokásosnál. Visszamentem Chanhoz egy nagy szatyorral, amit egyből ki is vett a kezemből majd elindultunk ki. Mindenre ügyelve bezártam majd a kulcsot a táskám mélyére süllyesztettem. Chan után mentem, aki már közben beszállt a kocsiba és rám várt.

- Mehetünk! - Pattantam be mellé izgatottan. Bólintott egy nagy mosoly kíséretében és elindultunk a Dromba. Oda érve kiszálltunk majd Chan vezetésével bementünk az épületbe.

- Megjöttem és jött egy vendég is! - kiáltott egyet Chan. Lépteket hallottam meg majd mindenki az ajtóhoz tömörült.

- Szia! Biztos te vagy Nami. Chan sokat mesélt rólad és úgy volt csak holnap találkozunk. Hogy hogy itt vagy? - szólalt meg Felix.

- Igen Én vagyok és kaját hoztam nektek abból az étteremből, ahol dolgozom. - mondtam boldogan és körbe néztem.

- Kaját hoztál? Már is szimpatikus vagy! - kapta ki Chan kezéből a szatyrot Changbin majd a konyhába suhant vele.

- Hé, adj nekem is! - szaladt utána Hyunjin.

- Köszönjük kedvességed Nami. - küldött felém egy mosolyt Seungmin.

- Ez semmiség igazából. - mosolyogtam zavartan.

- Ki ette meg Binnie kajáját? - suttogtam, hogy csak ők hallják, akik még ott maradtak.

- Én dobtam ki mert fura szaga volt - Szólt Minho olyan nyugodsággal mintha ezzel nem lenne baj.

- Lehet későn került be a hűtőbe. - találgattam.

- Lehet igazad van. - simogatta meg hátam Chris. Csak egy mosolyt küldtem felé és elmentünk a fiúkkal a konyhába.

Hyunjin és Changbin már a kajákat melegítették mikor beértünk.

- Megterítek, ha szabad. - szólaltam meg.

- Azt megköszönjük. - mondta Jeongin mosolyogva. Leültek szépen az asztalhoz, mint a jó gyerekek kivéve Chan. Elővette a tányérokat meg az evőeszközöket majd együtt elkezdtünk közösen megteríteni. Miután megvoltunk leraktuk a kajákat az asztalra és szinte megrohamozták a kisebb tálakat és enni kezdtek. Chanra néztem majd megszólaltam.

- Te nem eszel Chan? - mosolyogtam rá.

- Nem vagyok éhes jelenleg. - viszonozta mosolyom. Megvontam a vállam majd tovább néztem az étkező srácokat.