Véletlen? [Bang Chan FF]

-4-

Pár munkanap után kicsit bele rázódtam az ottani ritmusba és igyekeztem nem nagyon bénázni. Amint beértem munkahelyemre főnököm várt az ajtóban, amit kicsit furcsáltam.

- Van egy nagy hírem Nami! Végre megtapasztalod ezt is szóval nem húzom tovább ma estére kibérelte egy nagyon híres banda az éttermet, ami azt jelenti, hogy hétkor zárunk utána összerakjuk kicsit az éttermet és várjuk a bandát. – mesélte izgatottan.

- Azta! Megtiszteltetés, hogy helytállhatok egy ilyenen is! – meglepettségem kiült arcomra melyen főnököm egy mosollyal nyugtázott.

- Na menj öltözz át és kezdjük a napot! – hagyott magamra és elviharzott.

Izgatottan baktattam az öltözőbe és hamar át is vettem a ruháim.

*Time skip*

A nap nagyon nehezen telt és most mégtöbben voltak, mint az elmúlt napokban elképesztően elfáradtam és még van egy nagyobb feladat estére. Pontban hétkor elment az utolsó vendégek is és elkezdtünk kicsit össze takarítani majd össze toltunk két nagyobb asztalt is. Fél nyolckor betoppantak a várva várt vendégek nem más, mint a Stray Kids! Nem hiszek a szememnek! Látom őket élőben és ilyen közel! Na jó össze kell szednem magam nem viselkedhetek most rajongóként jelenleg kiszolgálom őket. Főnököm kísérte be őket a nekik szánt helyükre és fel is vette a rendeléseiket. Mi hárman négyen a pult előtt ácsorogtunk és néztük őket ahogy egész jól szórakoznak nem érezték magukat kényelmetlenül egyből felszabadultan mintha átlagos dromi vacsora lenne. Yejoo kicsit közelebb lépve hozzám felém fordult.

- Láttad, hogy milyen jól néznek ki? – szólt halkan.

- Jól? Tökéletesek! – válaszoltam én is halkan egy kuncogással együtt.

- Rajongó vagy? – kérdezte csodálkozva.

- Igen nagyon szeretem őket. – válaszoltam mosolyogva.

- Mindnek tudod a nevét? – tett fel egy újabb kérdést.

- Persze mondjam? – néztem a srácokra. Ő csak bólintott én pedig elkezdtem szép sorban elmondani mindenki nevét. Kíváncsian nézte őket miközben soroltam a neveket. Miután végeztem rá néztem majd a fiúkra. Yejoo meglepetten nézte a srácokat majd rám nézet.

- Majd meghallgatom őket. Köszi! – szaladt hátra a konyhába. Kíváncsian néztem utána majd vissza az asztalhoz terelődött tekintetem és akkor össze fonódott az egyik emberrel. Még pedig Bang Channal. Lélegzetemet vissza tartva nem szakítottam meg a szemkontaktus. Azt hittem ott helyben elájulok ahogy néz és mosolyog majd Jisungra kapta tekintetét mivel valószínűleg hozzá szóltak én is a mókusra vezettem tekintetem, aki rám nézett majd Chanra és elkezdett valamit nagy mosollyal mondani. Kuncogva fordultam a konyha irányába és észrevettem, hogy épp hozzák ki a felszolgáló kocsit, amit át is vettem és toltam az asztalhoz. Kérdezgetve helyeztem mindenki elé a megfelelő ételt kicsit lassacskán mivel éreztem már hogy nem vagyok olyan biztos magamban, mint reggel általában szoktam ezt meg is jegyezte drága főnököm.

- Nami kicsit gyorsabban kérlek a vendégek már biztos éhesek! – szólt szigorúan én pedig igyekezni kezdtem. Mindenki tudja, hogy ha kapkodsz valami balul fog elsülni és ez így is lett. Éppen Chan ételét raktam volna le mikor a mellette ülő Jeongin fel szeretett volna állni így székét hátra tolva készült felállni ám a szék rá ment a lábamra és én feljajdulva ejtettem el Chan tányérját, ami a földön landolt és széttört. Főnököm egyből kezdett a bocsánat szó ismétlésével én pedig kicsit bekönnyezve aprókat sántítva mentem el a szükséges eszközökért, hogy feltakarítsak. Mikor mentem hátra hallottam ahogy Bang Chan elmondja többször is, hogy nincs semmi baj majd kicsit erősebben rá szól szegény Maknaera, hogy figyeljen jobban. Miután feltakarítottam bocsánatot kérve bénázásomért hajoltam meg Chan előtt ki csak mosolyogva egy semmi bajt ejtett ki ajkai közül. Kiegyenesedve mentem vissza gyorsan a konyhába hátha készen van már az újabb étel Chris számára. Ahol megálltam eléggé útban voltam és egyszer csak az egyik szakács megfogott a vállamnál és kitolt majd visszament.

- Szólni is lehetett volna egész nyugodtan. – tettem keresztbe kezem és vissza sétáltam Yajoohoz, aki idő közben visszatért. Ő persze kuncogva nézte végig a jelenetet úgy, mint a többiek.

- Nincs ebbe semmi vicces hé! – játszottam tovább a durcit de egy apró mosoly rajtam is volt már.

- Persze nem vicces ahogy kirakták a szűröd a konyhából. – nevette el magát Yajoo mire én is nevetésbe kezdtem. Nem szeretem mikor nevetek olyan fura mászok szerint normális és még aranyos is de szerintem nagyon nem az. Számra tapasztva kezem hagytam abba a nevetést és komorodtam el. A foglalt asztal felé néztem és észrevettem, hogy drága Minho integet, hogy kér valamit. Oda sietve hozzá vettem fel rendeléslét mely egy sojus italt kért ahogy a többiek is. Elszaladva a bárpult mögé keverni kezdtem az italokat, de eléggé bénáztam volt, hogy magát az üres keverő poharat leejtve csaptam nagy zajt mire Yunseo kivette kezemből és elküldött. Végül is ő az, aki az italokat keveri. Szomorúan ültem le az egyik bárszékbe és figyeltem kit csinál, de kezdtek lecsukódni szemeim emiatt rákólinttt egyet a fejemre, amit felkapva néztem körül. Felkelve kezdtem el járkálni majd az italokat felosztva adta nekem egy tálcán és Yajoonak. elvittük a fiúknak kik örömmel fogadták. Mikor Lee Knownak raktam le az italát megszólalt.

- Nem vagy jó passzban mi? Vagy mi keverünk fel ennyire? Hm? – húzta pimasz mosolyra ajkait melytől zavarba jőve emeltem magam elé a tálcát melyen már nem volt semmi.

- Nagyon fáradt vagyok csak ennyi az egész, de köszönöm kérdését. – hajoltam meg tisztelettudóan majd felnézve vettem észre, hogy kb. mindenki le se toj. Egyedül egy valaki figyelt rám míg pedig Christopher egy mosollyal hagytam ott a társaságot majd szóltak, hogy kész van Chan étele. Szélsebesen vittem ki neki majd jó étvágyat kívánva hagytam ott. Pár perc múlva egy kezét lóbáló Changbinra lettem figyelmes. Szóltam Yajoonak, hogy menjen oda és kérdezze meg mit szeretne. A lány így is téve elment megkérdezni majd azzal tért vissza, hogy az urak bort kívánnak. együtt kivittük a poharakat és tölteni kezdtük őket majd Felixhez érve már tölteni kezdtem mikor véletlenül meglökte a kezem és a fehér terítőre ömlött az ital egy kevés része. Bocsánatot kértem, de főnököm megelégelve bénázásom mára felharsant.

- Nami! Neked mára vége mehetsz haza! – szólt idegesen mitől kicsit megijedtem. Átadva a borosüveget főnökömnek rohantam hátra az öltözőbe. Átvettem ruhám és könnybe lábadt szemekkel kezdtem el kisétálni. Kiérve elindultam a buszmegállóba de valaki utánam szólt majd elkapta karom. 

Itt a kövi rész! Remélem tetszik! <3