Véletlen? [Bang Chan FF]

-5-

Bang Chan jött utánam majd mikor észrevette, hogy rá szentelem figyelmem elengedte karom. Végig mértem meglepett tekintettel, hogy biztos őt látom-e.

- Ne haragudj, hogy galibát okoztunk valahogy kiengesztelhetlek? - nézett rám olyan aranyos tekintettel, hogy azt hittem helyben elolvadok majd realizáltam mit is mondott.

- Micsoda? Ti galibát okoztatok? Dehogy! Már borzasztóan fáradt vagyok alig állok a lábamon. Azt hittem látszik, hogy szét vagyok csúszva. - néztem rá és eléggé kínosan éreztem magam, de belül majdnem felrobbantam a boldogságtól. Olyan aranyos, hogy azt gondolja bajt csináltak miközben a saját hibámból küldtek el.

- Azt, amit mondtam még mindig áll szóval valahogy kiengesztelhetlek? - kérdezte és látszott rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. Úr isten Christopher Bang ki akar engesztelni! Miután pár percig elgondolkodtam gondolataimból egy kéz lendítése húzott ki.

- Hahó! - kuncogott Chan.

- Chan nem kell nem vagyok mér... - lebuktam. Édes istenem, hogy lehetek ilyen béna? Jézusom!

- Szóval ismersz! - csillant fel szeme és egy nagy mosolyra húzta ajkait. Kínosan magam elé néztem és valahogy most érdekesebbnek tűnt a cipőm orra. De hülye vagyok édes istenem!

- N-nem ismerlek! Csak hallottam, hogy így szólítanak és valahogy ez került nyelvemre. Hazudtam Channak! Ezt soha nem bocsájtom meg magamnak.

- Hm akkor, hogy is soroltad el a nevünket az egyik kollégádnak? - hallottam hangján, hogy mosolyog. Én hülye!

- Jó bocsánat igen ismerlek titeket és imádlak titeket az összes zenétek egy mestermű és nagy rajongó vagyok! - jött ki belőlem hirtelen minden. Arcom elé rakva kezem próbáltam láthatatlanná válni, de sajnos nem sikerült mily meglepő. Egy halk kuncogásra lettem figyelmes mely Chantól jött.

- Mi lenne, ha úgy engesztelnénk ki, hogy eltölthetsz egy egész napot velem és a srácokkal. Mit szólsz hozzá? Ezzel kérünk mi bocsánatot. - csillantotta meg aranyos mosolyát.

- Komolyan? Szabad ezt? - kérdeztem kicsit félve, hogy ezzel bajba keverhetem őket. Szemébe nézve láttam, hogy ebbe nem gondolt bele így kicsit elbizonytalanodott. Megrázva fejét válaszolt egy csepp gondolkodás után.

- Nem lenne baj nem tudná meg senki igazából. - Mélyítette el a szemkontaktust. Elvesztem gyönyörű sötét barna szemeiben. Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme. Kezdett kicsit melegem lenni és az arcom forrósodni kezdett így gyorsan arcomhoz kaptam kezem és megszakítottam a szemkontaktust Channal. Elnevette magát erre a tettemre én pedig még jobban zavarba jöttem. Chan mögött hirtelen Felix jelent meg gondolom, hogy visszavigye. Intettem neki egyet mire Chris megfordult.

- Felix te mit csinálsz itt kint? - vonta kérdőre a szeplőst.

- Vissza akartalak hozni, de gondolom dolgod van. - kezdte el húzogatni a szemöldökét drága Lix. Még vörösebben pompázott orcám e mondat hallatán. Chan csak a fejét fogta majd kis idő múlva megszólalt.

- Haza viszem és jövök is vissza rendben Felix? Ezt jelezd a többieknek is kérlek. - mondat egyszerűen.

- Tessék? - néztem rá teljesen lesokkolva.

- Haza viszlek. - nézett rám Chris komolyan. Én pedig tányér méretű szemekkel néztem Felixre majd rá.

- Nem kell! Menj vissza és élvezd az estét nem azért jöttél, hogy engem kísérgess! - kezdtem kicsit bepánikolni, hogy elrontom most már végleg az estéjét és majd kapok egy smst, hogy holnap már nem is kell bejönnöm dolgozni mert kirúgnak, hogy egy fontos vendég vacsoráját teljesen elcsesztem.

- Nyugi! Gyors leszek aztán már jövök vissza ne aggódj. - próbált nyugtatni szavaival kisebb nagyobb sikerrel.

- Nyugodtan menj Chan elleszünk addig sziasztook! - száguldott vissza Lix majd egy hatalmas éljenzést hallottunk tompán. Sóhajtottam egyet majd mosolyogva néztem Chanra ki épp hátra felé nézett.

- Mennyit fognak ezek inni te jézusom míg nem vagyok. - gondolkodott el majd rám nézett.

- Mondom nem kell elkísérned jobb lenne, ha figyelnél rájuk ne csináljanak maguknak bajt. - mosolyogtam és bele gondoltam egy részeg Stray Kids csapat, hogy nézhet ki és mekkora bulit csapnának Chan nélkül.

- Ezt meg sem hallottam na menjünk a kocsihoz. - kezdett el egy fekete Volkswagen felé menni. Utána szaladtam majd mikor beszállt rá néztem.

- Ülhetek előre? - tettem fel az igen hülye kérdést bizonytalanul. Ő csak nevetett egyet.

- Gyere már Nami! Nem kell ilyen kérdéseket feltenni. Csinálj úgy mintha legjobb barátok lennénk. - kuncogott tovább.

- Értettem főnök. - Ültem be mellé majd elindultunk és elmondatm merre kell mennie.

- Ugye volt szó arról, hogy ki akartok engesztelni és hogy mivel. Na szóval mikor lehetne? - néztem rá csillogó szemekkel és rendesen úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek. Mosolyogva nézett rám egy pillanatra majd visszavezette tekintetét az útra.

- Mikor vagy szabadnapos? Mert akkor nézünk egy olyan napot amikor nekünk is jó és akkor összehozzuk. - nézte tovább az utat.

- Egyáltalán azt se tudom, hogy holnap mehetek-e dolgozni lehet kirúgnak. - néztem ki a mellettem lévő ablakon. Kicsit csalódtam magamban, hogy ennyit bénáztam ezen a fontos estén.

- Szerintem nem fognak kirúgni úgy komolyabb indok nincs is szóval nyugodj meg. - simogatta meg kezem. Olyan jól esett a kedvessége, hogy meg akar nyugtatni.

- Köszönöm Chan. Köszönöm, hogy vagy. - 'nekem' persze csak fejben tettem hozzá mivel ezt azért nem mondhattam ezt így a semmiből.

- Mondtam és csak a Stay ért vagyok! - Mondta mosolyogva és megállt az autóval. Megérkeztünk. Nagyon nagyon hamar. Sóhajtottam majd Chanra néztem.

- Köszönöm, hogy haza hoztál. Esetleg valami elérhetőséget adjak, hogy a megbeszélt találkozóról tudjunk beszélni? Utána egyből ki fogom törölni ígérem! - mentegetőztem egyből persze nem volt semmi szándékom, hogy a találkozó után esetleg zaklassam.

- Igen megköszönném mondjuk a telefonszámod elég. - nézett rám mosolyogva és láttam rajta, hogy mindjárt nevet.

- Ne nevess! Csak biztosra akartam menni! - nevettem el magam, amibe ő is csatlakozott. Oda adtam neki a számom majd elköszönve tőle kiszálltam és néztem ahogy elhajt. Felmenve lakásomba letusoltam és bedőltem az ágyba. Az agyam végig azon kattogott, hogy nemsokára a Stray Kids csapattal tölthetek egy egész napot ezzel a gondolattal nyomott el az álom.