Véletlen? [Bang Chan FF]

-17-

Nos jelenleg ott tartunk, hogy éppen készülök a pszichológusomhoz. Igen kellett a segítség mert ez az egész egyszerűen túl sok volt pedig azt hittem menni fog egyedül, de nem. Egy nagyon aranyos és kedves nő vett kezelésbe a neve Younsoo egy negyvenes éveiben járó vörös hajú gyönyörű arcvonású és a korához képest nagyon jó az öltözködési stílusa követi a mai divatot. Szóval ő vett kezelésbe és haladok azért. Túlságosan felfújtam a dolgot elmondása szerint és nagyon magamra vettem, hogy valamit biztos én rontottam el. Pihenést ajánlott, hogy kapcsoljam ki az agyam és menjek el valahová. Nem volt pénzem ezért most lehet csúnya dolog, de azt mondtam, hogy elutaztam és ott voltam nem mentem az időpontokra. Igaz, hogy kikapcsoltam csak otthon és jól esett kicsit magamra koncentrálni. Egy hétre tűntem el és ez alatt az egy hét alatt hívott a srácok menedzsere is, hogy érdeklődnek a fiúk merre vagyok és hogy miért nem jövök. Nem tudtam mit kéne válaszolnom, hogy miért nem megyek szóval rá bíztam azt mit mond a fiúknak. Este hívott I.N gondolom elmondta nekik mi a bajom és ezek szerint csak Jeongint érdeklem.

- Szia I.N mit szeretnél? – kérdeztem semleges hangon és igyekztem kevés érzelmet kimutatni.

- Nami! Csak szerettem volna beszélni a koncert előtt kicsit megnyugtatna. – válaszolta szomorkásan és azt hittem ott helyben megszakad a szívem érte.

- Csak nem izgulsz Jeongin? – mosolyodtam el kissé.

- Csak hiányzol. Már nem szoktam izgulni az csak az elején volt na. – válaszolta durcásan.

- Jó oké bocsánat! – nevettem el magam.

- Mikor jössz majd megint hozzánk? Már nagyon rég nem voltál. Talán ennek van oka is? – kétely érezhető volt a hangjában. Nagyot sóhajtottam mivel nem tudtam elmondjam e neki mi az igazi oka.

- Figyelj erről beszélhetünk esetleg nálam majd? Egy esti kakaózás közben? – mosolyodtam el lágyan.

- Uuu igeen! Mindenki jöhet, vagy csak én? – kérdezte izgatottan.

- Azt eldöntitek ti mindenkit szívesen látok. – húztam el kissé szám. – vagy is egy valakit nem. Yuyun ne jöjjön kérlek. – mondatom végét kimondva kifújtam egy adag levegőt, amit eddig bent tartottam.

- Oké bár úgy se jönne Chan után mivel össze veszett Minhoval szóval most kerüli a társaságunk és csak Chan hyung közelében van kettesben. – mesélte. Meglepődtem nem kicsit, hogy min is veszthettek össze, de ezt majd megbeszélem Minhoval.

- Oh oké neked amúgy nem kéne készülődnöd a fellépésre? – kérdeztem mosolyogva, de még mindig ledöbbenve azért.

- Basszus de! Tartsd addig kérlek! – kiáltott kétségbeesetten.

- Tartom. – nevettem el magam. Hallottam ahogy lerakta valahová a telefont és a távolban hallottam ahogy Lee Know és Hyunjin szócsatáznak majd Jinnie felkiált. Felnevettem ahogy hallottam a fiúk, hogy szórakoznak egymással majd valaki felvette a telefont és bele szólt.

- Nami? – hallottam meg a vonal túlsó oldaláról Bang Chan hangját. Nem kicsit pánikoltam be így csak fogtam magam és kinyomtam a telefont.

Lehet nem volt a legkedvesebb dolog, amit tehettem volna, de nem szeretnék vele beszélni. Elgondolkodtam, hogy most ez milyen rosszul esett neki de hát barátnője van majd megvigasztalja addig pedig tudnék beszélni Minhoval. Visszahívtam Jeongin telefonszámát.

- Szia Nami. – köszönt komoran Chan.

- Szia bocsi csak kiesett a kezemből a telefon és így véletlen kinyomtam. – pattant ki a fejemből ez a gyors kifogás.

- Semmi baj. Szeretnél valamit? – kérdezte.

- Az egyik, hogy I.N hívott és Ő beszélni akart velem. – direkt kihangsúlyoztam, hogy ő legalább keresett. – és Minhoval is szeretnék beszélni valamiről.

- Rendben adom Minhot. – válaszolta semlegesen. A háttérben hallottam Lee Know hangját ahogy kérdezni 'Ki az?' és hogy ' Mit szeretne?'. Chan mondott még valamit neki, amit nem értettem majd megszólalt Minho a telefonba.

- Szia Nami mit szeretnél? – kérdezte unottan.

- Szia Minho nem tudtam, hogy jelenleg megutáltatok szóval inkább semmit. – ment fel bennem a pumpa szinte egyből.

- Hát talán szólhattál volna, hogy lelépsz és nem csak eltűnni az egyik napról a másikra! – ahogy hallottam én felhúztam őt ő pedig engem.

- Figyelj Minho ezt majd megbeszéljük személyesen mert – sóhajtottam nagyot – zavart valami jobban mondva valaki és most nem tudom, hogy téged is e vagy sem ezt akartam kérdezni. – mondtam ki végül majdnem a teljes dolgokat.

- Tudom kire gondolsz. Csak azért vesztünk össze mert zavart, hogy elvette tőled igazából és kifakadtam. – nyugodott le a hangszíne is és ő maga is. Meglepett, amit mondott és elgondolkodtam, ami hosszas hallgatásba nyilvánult meg.

- Itt vagy? – kérdezte.

- Itt és csak megakarlak ölelni. – halkultam el.

- Majd megölelhetsz most mennem kell. – mondta.

- Sok sikert tudom, hogy ügyesek lesztek! – mosolyodtam el.

- Köszi. – hangja mosolygósan hangzott majd lerakta. Írtam még Jeonginnak egy üzenetet majd úgy is látni fogja a koncert után. Már alig várom, hogy átjöjjenek a fiúk és minden olyan legyen, mint régen.

Körülbelül fél 12 felé kaptam I.N-től választ, hogy nagyon jó lesz és már alig várja csak meg kell találni a megfelelő időpontot. Elmosolyodtam üzenetén és válaszoltam neki majd lefeküdtem aludni. Ahogy szinte elaludtam bele csöppentem egy álomba, amibe szinte minden tökéletes volt. Kivéve egy dolgot. Valami mindig megváltozott és nem a legjobb irányba emiatt kicsit megijedtem. Mi van, ha ez az álom a jövőt vetítette előre? És miért volt minden rossz után valami meleg jó érzés? Mi lesz még?

Itt a kövi rész mert Bang Chan is 10/10. AAAA ez szörnyű volt Xd. Remélem tetszik én kicsit csapongónak érzem hamar akartam kirakni és emiatt nem lett valami jó szerintem de a ti véleményetek számít! Köszönöm minenkinek aki olvassa szerény kis írásaimat ígyekszem fejlődni és jó ötletekkel elő állni és marha jó látni a vissza jelzéseket. Puszi mindenkinek <3