Véletlen? [Bang Chan FF]

-23-

Chris haza jött, ami egyet jelent számomra. Ha meglát végem. Ösztönösen elbújtam a kanapé mögé hátha így nem lát meg.

- Chan gyere konyhába! – kiáltott Hannah. Kapva a lehetőségen fordultam Jehwanhoz.

- Figyelj én most elbújok mert Hannah bátyjával öhm... bújócskázunk és nekem most el kell bújnom szóval ne árulj el. – suttogtam neki.

- Hehe ez vicces oké! – mosolygott.

Gyorsan felpattantam és a legközelebbi ajtón bementem, ami nem más volt, mint a fürdő. Nem a legjobb, de ha Chan nem jön be megmenekültem. Elbújtam a szekrény mellé, ami nagyjából egész jól takart és vártam. Chan hangja erősödött majd halkult az ajtó előtt majd egy pár perc múlva ismét hanga ütötte meg fülem a folyosóról és kinyílt az ajtó.

- Jehwan mindjárt jövök okés? És akkor játszhatunk. – hallottam meg mosolygós hangját. Mosolyomat addig nem is vettem észre míg be nem csukta az ajtót majd ruhák súrlódására lettem figyelmes. Azt ne mond, hogy....

Belépett a zuhanykabinba és megengedte a vizet. Kikerekedett szemekkel néztem magam elé és nem tudtam elhinni, hogy itt bujkálok Bang Chan elől és ő itt fürdik rólam semmit nem tudva. A piros minden színébe pompázhatott arcom mert éreztem, hogy egyre melegebb lesz bár az valószínűleg azért volt mert Chan éppen fürdött. Jézusom nem vagyok normális, hogy még mindig itt álldogálok.

Elállt a vízfolyás. Kész lett? Kinyílt a kabin ajtaja és Chan egy törülközőt a derekára csavarva kezdett bele az arcápolásának. Nekem végig háttal volt, de a tükörbe simán megláthat ennek hatására még jobban elkezdett verni a szívem, ami már így is majdnem kiesett.

Épp törölte az arcát és tekintete a tükörre siklott majd egy pontra. Rám. Hannah épp ekkor rontott be.

- Chan pók! – kiáltott rémülten.

- Megyek nyugi. – sétált ki. Hannah rám nézett.

- Spuri. – szólt halkan. Bólintottam és kiszaladtam a fürdőből. Felszaladtam az emeltre és bementem az első szobába, ami látszólag Hannah szobája lehetett. Nagyot sóhajtva huppantam le a földre majd terültem ki.

- Nem sokon múlott. – sóhajtottam. Pár perc múlva bejött a szoba gazdája.

- Szívesen, hogy kimentettelek. – nézett rám le a földre.

- Ezer hála. Már úgy gondolom kicsit sokat láttam. – kezdtem el pirulni az emlékek hatására.

- Fura, hogy nem ellenzem, hogy a bátyámmal legyél eddig ez nem történt. – gondolkodott el és átlépve rajtam az ágyra ült.

- Hannah azt ne felejtsd el, hogy te amúgy egy kisgyerekre vigyázol. – ültem fel.

- Chris van vele. Jelenleg veled kell megtárgyalni, hogy legyen ez a dolog nem maradt sok idő ahogy elnézem a médiát kezd lecsengni a dolog. – túrt kiengedett hajába.

- Szerintem legyen az, hogy a karrierjére koncentrál nem pedig rám. Ez a legjobb módszer és ha kell... - sóhatottam. – várok rá amennyit kell. – néztem Hannah szemeibe.

- Ahj miért mondasz ilyeneket így elég nehéz dönteni neki persze! Én se tudnék dönteni a magánéletem és az éneklés között mert tegyük fel van barátom és imádom mert egy nagyon cuki srácról beszélünk. És van az álom munkám, amit el akartam mindig is érni és most elértem ez nagyon nehéz Jézusom. – fogta a fejét és ezzel a mozdulattal hátra is dőlt.

- Mi lenne, ha veled üzennék neki, hogy nem kívánok vele kapcsolatban lenni és a fiúkat se akarom többé látni csak mert és akkor így talán megkönnyítem neki a dolgokat. – húztam kézfejemre a pulóverem ujját.