Egy Új Élet Veletek

8.fejezet

Amikor a tekintetem találkozott valakivel. A vér megfagyott bennem. Hunor volt az. Az én Hunorom. Akit ott kellet hagynom egy búcsú nélkül. Azt se tudta mivan velem.

-Jaden, mindjárt jövök!- mondtam, amjd elfutottam.

-Héj! Várj -kiáltottam utána.

- Nem kell semmit mondanod-mondta mérgesen, mikor megfordult.

-De! Meg akarom ezt beszélni veled! Mindent ami történt az elmúlt 1 évben-mondtam kétségbe esetten.

-Nem kell! Tudok mindent. A nagyid elmondta!-mondta szomorúan.

-Sajnálom és tudom, hogy egy bocsánat kérés nem ér semmit, de akkor is nagyon sajnálom és annyira hiányoztál, hogy attól féltem, hogyha tartanám veled a kapcsolatot az mindkettőnknek csak jobban fájna-mondtam könnyes szemmel.

-Gyere, menjükk ki levegőzni és megbeszéljük ott-mondta, majd kihúzott a csuklómnál fogva.

-Csak annyit akartam mondani, hogy te is nagyon hiányoztál, de látom már....-nem tudta befejezni, mert megjelent ott Peti.

-Látom akkor összefutottatok-mondta perverz mosollyal.

-Most ne haver!- mondta Hunor.

-Hallod Kitty, gyere már....- mondta a most érkező Jaden.-Ez ki?- kérdezte furcsálva, mert össze volt kulcsolva a kezünk.

-Hagyjuk!-mondtam és megindultam a kocsi felé, amibe már Jayla és Javon ült.
Peti vezetett, Hunor mellette, Jayla Peti mögött, középen Javon, Hunor mögött Jaden, akinek az ölében ültem. Előre nyúltam és elkezdtem piszkálni Hunor haját. Ő meg fogta a kezemet és megpuszilta. Ekkor Jaden magához húzott és átölelt.

-Ő kicsoda?- kérdezte suttogva a fülembe.

-Ő Hunor!- mondtam nagyon halkan.
Jaden lesokkolt, de nem eresztett. Csak szorosabban ölelt, amit viszonoztam.

-És a másik?-kérdezte.

-Ő egy nagyon jó barátom-mondtam, majd összekócoltam Peti haját.

-Ezt most miért is kaptam?- kérdezte nevetve.

-Csak tudatni akartam veled, hogy még mindig szeretlek-mondtam neki.

-Héj-héj! Neki előbb mondod, hogy szereted mint nekem?- kérdezte játszva a megsértődöttet Hunor.

-Neked tudnod kéne- mondtam.

-És minket?- kérdezte Jaden.

-Ilyet ne is kérdezz- montam, majd megpusziltam, Javont, majd Jadent is, de Őt valamiért máshogy. Más érzés volt.

-Itt vagyunk-mondta Peti.

-Köszi! Nem alszotok itt?- kérdeztem.

-De szívesen, csak nem lehet. Vissza kell menni a szállásunkra. Majd máskor-mondta Hunor.

-Hát jó akkor sziasztok!-mondtam, majd nyomtam Peti arcára egy puszit és Hunornak is akartam adni egy puszit csak Ő inkább megcsókolt. Meg kell mondoanom nem bántam. Annyira kellemes érzés amikor megcsókol. A fellegekbe érzem magamat. Még mindig szeretem. Bármennyrire is elakarom nyomni magamban az érzést, de nem sikerül. Bár, már nem vagyunk ugyanazok akik voltunk és ez nem tudom, hogy jó vagy rossz.

- Na gyere már!- mondta Jaden és húzott a kocsiból.

-Jólvan, jólvan! Majd holnap! Sziasztok!- mondtam a fiúknak.

-Császtok!- mondták a fiúk.

-Az mi?-kérdezte Javon. Itt látszik, hogy nem magyarok. Én ennél a kérdésnél felnevettem.