Egy Új Élet Veletek

15.fejezet

Odajött hozzám és meg ölelt.

-Legjobb barátok?-kérdezte mosolyogva.

-Örökre-mondtam szomorú mosollyal, mert ő nem úgy érez mint én.-Hallod menjünk már haza. Úgy is motorral jöttünk.

-Ja oké! Most mehetünk is!-mondtam, majd felkapott a kezeibe.

-Hallod tegyél le. Előbb még beszélek Jaylával és Javonnal.

-Oké, megértettem!-mondta, majd letett a földre.

Leértünk az emeletről és odamentünk a többiekhez.
-Srácok, holnap hazamegyek Magyarországra. De majd valamikor Atlantába költözünk Julieval. És hozzátok. Együtt leszünk! És ti srácok-néztem Viára, Lunára és Stevere-nyáron tali, mármint itt télen de értitek, csak fél év! Az nem olyan sok idő.

-Hát nem, de akkor is nagyon fogtok hiányozni-mondták a lányok.

-Ti is nekünk csajszik!-mondtuk könnyezve Jaylával. Odaszaladtunk egymáshoz és megöleltük egymást.

-Jólvan jövünk mi is-mondták a fiúk és odajöttek ölelkezni.

-Kittus!-szólt Peti.

-Hazamegyek veled!-mondtam a nyakába ugorva.

-Még szép, hogy hazajössz baby-mondta nevetve. Miután letett Javon jött oda hozzám.

-Hát akkor ennyi!-mondta szomorúan.

-Dehogy is! Hamarlsan megyek, csak nem most! Ki tudja nagyiék meddig élnek még. Szeretnék velük tölteni egy kis idő-mondta mosolyogva.

-Egy kicsit arréb jönnél!-húzott arréb a fiú.

-Igen?-kérdeztem a tekintetét fürkészve.

-Nagyon fogsz hiányozni mindenkinek-mondta lebiggyesztve a száját, ohhhh de kis cuki.
De ez után olyan arcot vágott amitől remegni kezdtek a lábaim. Mindkettőt szeretem? Az nem lehet! Nem lehetek ekkora picsa! Mekkora egy ribi lettem. Még mindig egy.ás szemébe néztünk, amikor Javon közeledett, aminek nem áltam ellen, akaratom ellenére. A szánk már összeért, de mielőtt rendesen megvsókolt volna, Jaden odajött.

-Mi a fasz Kitty!-én olyan rák vörös lettem. Most attól, hogy Javonnal majdnem csókolóztam vagy azért mert Jaden meglátott.

-Na jó ebből elég-viharoztam el onnan.

Én ezt már nem bírom. Nem tudom mit vagy inkább kit akarok! Hogy lehetek ilyen. Elmentem a motorhoz, nálam volt a kulcs, így elindultam, de hallottam hogy valaki a nevemet kiáltotta. Jaden volt az, de nem érdekelt. Csak hajtottam amíg lehet, de nem éreztem azt amit máskor. Most minden kusza. Amit érzek, ki iránt érzek. Lehet, hogy csak túl gondolom az egészet biztos. Addig mentem a motorral, hogy mire hazaértem nem volt semmi a tankban pedig amikor mentünk a buliba, tele volt. Már este volt, pár helyen megálltam, valahol a sziklaszirteken mászkáltam. 8 volt és Jayla a nyakamba ugrott amikor beléptem az ajtón.

-Kitty!-üvöltötte.

-Itthon vagyok, nyugi!-mondtam és visszaöleltem.

-Gyere készülődés közbe elmondod hol jártál- mondta, majd felrángatott ah emeletre.

-Csak elmentem kitisztítani a fejemet és semmi több, mert már kezdtem úgy érezni, hogy többet érzek irántunk, mint barátság-mondtam lehajtott fejjel, mert szégyeltem.

-Ne szégyeld azt ahogy érzel, velem is volt ilyen. Ehhez idő kell, hogy megtudd ki iránt érzel többet-mondta és a szavaitól jobban éreztem magam.

-Csak érted, hogy nem akarom elrontani a barátságunkat, ezértvinkább ha kiakarom deríteni ki iránt mit érzek, azt majd csak Atlantában. Itt már nem leszek rá képes, vagy nem tudom. Ez nagyon bonyolult-mondtam sóhajtozva közben felöltöztem és elkészültem.