Egy Új Élet Veletek

31.fejezet

Reggel fél 7

Most ébredeztem és éreztem, ahogy Javon karjai a derekam köré vannak fonva. Már ideje lenne kiszálni az ágyból, de nem szerettem volna megszakítani ezt a pillanatot. Felé fordultam és néztem, ahogy békésen alszik. Olyan cuki azzal a kócos hajjal. De annyira Jadenre emlékeztet, de nem tudom miérr változtak meg mindketten ennyire. Gondolat menetemnek az vetett véget, hogy Javon is ébredezett.

-Hasadra süt a nap!-mondtam mosolyogva.

-Kösz, hogy emlékeztetsz rá!-mondta és a hátára feküdt és a szemét dörzsölgette.

-Ezért vagyok neked!-mondtam és szó szerint legurultam az ágyról Javon szekrényéhez.

-Te mit csinálsz?-kérdezte rekedtesen nevetve.

-Ruhákat választok!-mondtam kihúzva a szekrény fiókot.

-Mióta vannak itt a ruháid?-nézett rám összehúzott szemöldökkel.

-Amióta fülig szerelmes vagy belém!-mondtam vigyorogva.

-De most komolyan!-mondta komoly mosollyal.

-Itt fogok aludni egy jó ideig, és így nem kell átjárkálni a szombámba-mondtam a ruháim között turkálva.

-Vagy csak nem akarsz a Fruzsi közelébe lenni!-mondta felém fordulva az ágyon.

-Talán!-vontam meg a vállamat.

-Nem erőltetem, de azért lassan-lassan ideje lenne beszélnetek. Több mint egy hete vesztetek össze-mondtam felülve az ágyon.

-Csak sz igazat mondtam, ha nem tetszik neki így járt! Te pedig öltözz, mert elkéssünk!-mondtam neki es elkezdtem öltözni.

-Nem kell elfordulnod nem nézek oda!- mondta Javon az ágyban telefonozva.

-Te se nézel ilyen hülyének!-forgattam meg a szememet nevetés közben.

-Már a vicceimet sem tudod értékelni?-kérdezte nyávogva.

-Mi az hogy sem?-kérdeztem nevetve.

-Hagyjuk!-mondta és kikelt az ágyból.

-Öltöznék!-mondtam egy melltartóban és egy hosszú nadrágban.

-Nyugi, egy gatya és egy póló, és béken hagylak!-mondta és a szekrényhez lépett.

-Nem kell már sietned!-mondtam és felvettem egy toppot és kimentem a szobából, a táskámmal a hátamon.

Gyorsan leszaladtam a konyhába és összeütöttem egy rántottát és ittam egy kávét. Ekkor lejött Jaden.

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.

-Azt persze!-mondtam és két szelet kenyér közé tettem a rántottám és megfogtam, majd kimentem a bejárti ajtón.

-Sziusss!-köszönt Rachel.

-Sziaaaa!-kiáltoztam.

-Csá!-mondta Levi.

-Csá!-mondtam én is és lepacsiztunk.

-Bocs, hogy eljött!-mondta Rachel és szúrós szemmel nézett a fiúra.

-Nem baj! Kérsz?-kérdeztem tőle és odanyújtottam a szendvicset.

-Aha!-mondta és egy jó nagyot beleharapott.

-Hallid ma motorral megyünk!-mondtam vigyorogva.

-Nekem okés!-mondta mosolyogva.

-És velem mi lesz?-kérdezte Levi durcisan.

-Sajnálom tesó, de sajna gyalogolnod kell, mert hogy rád nem bízok egy motort sem az fix!-mondtam elhúzott szájjal.