Egy Új Élet Veletek

45.fejezet

Amint felértünk a szobánkba, tátott szájjal néztem körbe. Olyan szép itt minden. És a kilátás! Egyenesen az óceánra.

-Látom tetszik!-mondta Javon és becsukta az ajtót.

-Nagyon!-mondtam és dobtam egy hátast az ágyon.

-Akkor Kittus!-mondta és odasétált velem szembe, aztán fölém mászott.

-Javon!-mondtam és átkaroltam a nyakát.

-Egy hétvége! És a mienk!-mondta és megcsókolt.

-Csak ha éppen nem leszel elfoglalt!-mondtam, mire elkezdte a nyakamat csókolgatni. De ez a csókolgatást átment szívásba.-Javon!-nyögtem fel hallkan. Már kezdett sajogni a nyakam azon terülte.-Javon!-mondtam és próbáltam eltolni magamtól.

-Csak egy perc Törpe!-hajolt fel hozzám és lehelt egy csókot az ajkamra. És újra elkezdte szívni a nyakamon ugyanazt a bizonyos pontot.

Még egy utolsó simítás képp megharapta a bőrömet és elhajolt onnan. Jól szemügyre vette a munkáját és egy elégedett mosoly ült az arcára.

-Na mostmár jó vagy így!-mondta és még egy gyengéd csókot adott a nyakamra.

-Te most megjelöltél?-kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Tudattam másokkal, hogy te foglalt vagy Törpe!-mondta büszkén és megcsókolt.

-Letörölném az a vigyorodat!-mondtam neki és letoltam magamról, így az ágyra borult.

-Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy mehetsz Kittus!-mondta és magára húzott.

-Nagyon fáradt vagyok Javon!-mondtam és a mellkasára dőltem.

-Hát azért hosszú éjszakád volt!-mondta és átölelt.

-Utálok ennyit utazni, főleg csapat busszal!-ezt azért mondtam, mert mentünk meccsre és odavissza utaztunk 10 órát. De azért nyertünk, még hozzá sokkal.

-Miért nem mentetek repülővel?-kérdezte Javon értetlenül.

-Nem tudom, de nem lényeg! Az a baj, hogy Szófi egyfolytában beszélt valami paliról.

-Akkor ma aludd ki magad!-mondta nekem és megpuszilta a fejemet.

-Megpróbálok, de még sokára lesz este!-mondtam ásítozva.

-Van két órám még! Addig itt maradhatunk pihenni!-mondta és legördített magáról, aztán elkezdett kutatni a táskámban.

-Mit csinálsz?-ültem fel az ágyan.

-Keresek neked valami kényelmes ruhát!-mondta és kivette az egyik kis toppomat, meg egy alvós nadrágomat.

-Te is öltözz át akkor!-mondtam neki és a ruháért nyúltam.

-Nana! Most én öltöztetlek fel!-mondta és levette a lábamról a cipőt és a zoknit, utána lehúzta rólam a nadrágomat és feladta rám a pizsama nadrágot.

-Na a toppot már feltudom venni!-momdtam és megfogtam a felsőmet.

-A legjobb részt nem engeded! Ne is álmodj róla!-mondta és kitépte a kezemből a felsőmet. Szépen lassan benyúlt a pólóm alá és végig simított az oldalomon amitől kirázott a hideg. Lehunytam a szememet és hátradöntve a fejemet élveztem az érintését. Elvette a kezét és csak nézett rám.

-Ne hagyd abba!-mondtam és megcsókoltam az előttem térdelő Javont.

-De fáradt vagy azt mondtad!-mondta önelégült mosollyal.

-Csak ne dumálj!-mondtam és lehajolva hozzá megcsókoltam.

.......

Javon mellkasán feküdtem és a hasizmainak a vonalait simogattam. Imádom ha csak így fekszünk. Csönd van. Ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa, ahogy simogatja a hátamat, az illata, maga a jelenléte megnyugtat és szinte elbódít. Javon közelében elvesztem a fejemet.