Egy Új Élet Veletek

35.fejezet

Reggel hajnalba, az ajtónk dörömbölésére keltem. A mellettem fekvő Javon még nagyban aludt, de engem felkeltenek az ilyen dolgok. Odasétáltam az ajtóhoz idegesen és kinéztem a lyukon. DJ volt az.

-Szia?-mondtam neki ásítozva.

-Javon nem szólt?-kérdezte értetlenül.

-Miről kellett volna?-kérdeztem már semmit se értve.

-5re a reptérre kell mennünk!-mondta DJ.

-Baszki! Felkeltem és megyünk!-mondtam és szinte becsaptam szegény előtt az ajtót. Odasétáltam Javon mellé és megpusziltam a száját.-Javon!-mondtam kedvesen, de semmi reakció.-Javon!-vertem egyet a vállába.

-Mivan?-kérdezte hunyorogva.

-Elfelejtettél szólni!-mondtam neki karba tett kézzel.

-Miről?-kérdezte a rekedtes hangján.

-A repülőnk indulásáról!-mondtam és bementem a fürdőbe.

Gyorsan próbáltam valahogy összekapni magamat. A tükör előtt álltam és fésültem a hajamat, amikor a csípőmön két kezet éreztem és a fejet a vállamon.

-Így is gyönyörű vagy!-mondta és adott egy puszit a nyakamra.

-Köszi! De most siess!-mondtam és feléfordultam, majd megcsókoltam.

Összepakoltunk és 4kor már a taxiban voltunk. A gépünk 7kor indult vissza Altlantába. Olyan fura volt az egész repülőút. Egy valamin kattogott az agyam. Még pedig azon, hogy Jaden jól van e. Az a tegnap hajnali hívás megzavart. Mit akarhatott pontosan.

Amúgy Javonnal egész úton hülyéskedtünk. Imádok vele lenni. Mindig felvidít. Olyan 11re már otthon voltunk és vittük fel a bőröndöket. Amikor a szobámba értem egy cetli fogadott.

,,Elmentünk a lányokkal suliba, majd hívj ha hazaértél!"

Puszi Fruzsi

Na akkor van időm kipakolnom. Már végeztem is, de DJ megkért, hogy mosogassak el. Nekem mindegy, legalább nem unatkozok. Körbe jártam a szobákat, hátha van valami mosatlan ott is. Igazából csak egy két pohár volt amit találtam, semmi több. De még egy szoba hátra volt. Jaden szobája. Az kattogott a fejemben, amikor felhívott és akart valamit mondani, de megszakadt a vonal. Nagyon féltettem akkor. Ha leissza magát nagyon nagy a pofája és az igaz, hogy verni való képe van ha pofázik. De azt az ember is sajnálom akibe beleköt. Annak se lesz jó vége. Igaz Jaden nem boxol, de azért ért a verekedéshez.
Megrázva a fejemet, erőt vettem magamon és benyitottam a szobájába, bár nehezemre esett úgy is, hogy tudtam hogy suliban van. Amikor beléptem sötét volt. Nem húzza fel a sötétítőt, lusta. Odasétáltam az ablakhoz és felhúztam a sötétítőt. Körbe néztem és Jaden bevetetlen ágyára pillantottam. Ki gondolta volna? Miért is csinálná meg az ágyát? Odaléptem az ágyhoz, de mikor elkezdtem a paplanját igazítani, ott találtam a telefonját.

-Ez meg?-fogtam meg a kezemben és értetlenkedtem. Jaden Walton mindig magával viszi a telefonját.

-Mit csinálsz itt?-kérdezte rekedtes hangján Jaden és az ágyához sétálva, visszafeküdt aludni.

-Ezt én is kérdezhetném tőled! Miért nem vagy suliban?-kérdeztem őt és az akkor háton fekvő Jaden csupasz hasára dobtam a telfonját.

-Hétvégen kiütöttem magamat!-mondta a szemét dörzsölgetve.-De ha nem zavarom meg ő felséget, húzzon ki innen!-mondta és a falfelé fordult.