36.rész

74 4 1
                                    

Ez a nap is elérkezett. Karácsony van!🥳
Ma reggel olyan gyorsan kipattantam az ágyból, hogy Javon csak úgy lesett.

-Bezzeg suli időbe nem így kelsz fel!-mondta Javon háton fekve és csak mosolygott rám.

-Akkor neked nem lenne feladatod!-mondtam és odaültem mellé az ágyba és adtam neki egy csókot.

-Boldog Karácsonyt!-súgta az ajkamra.

-Boldog Karácsonyt!-mondtam én is neki majd adtam egy utolsó szájra puszit neki.-Gyere!-rángattam ki az ágyból.

-Várjál!-mondta Javon és nagy szenvedéssel, de kimászott az ágyból.

Felvettem a karácsonyi pizsamámat amit Jaylaval vettem még egy hete.

Lementünk Javonnal a konyhába, ahol mindenki ott volt már.

-És itt a mi kis párocskánk!-mondta Julie vigyorogva.

-Ne vigyorogj így!-mondtam nevetve.

-Boldog Karácsonyt!-kiáltotta el magát Jayla.

-Amúgy ez még csak Szenteste!-mondta Julie magyarul.

-Én sosem értettem ezt!-mondta Fruzsi is magyarul.

-Hagyjuk rájuk! Nem hinném, hogy megértenék! Nem olyan nagy keresztények mint te Julie!-mondtam és oldalba böktem a nővéremet.

-Muszáj volt! A nagyi elrángatott mindig templomba! De én legalább nem a pokolban végzem, mint ti pogányok!-mondta Julie, leginkább Ftuzsinak.

-Én hiszek Istenben, de abban nem, hogy 1 órán át szét ülöm a seggem és hallgatom a papot ahogy prédikál!-mondta Fruzsi.

-Egy órát kibírhatnál!-mondtam nevetve.

-Képzeld nem!-mondta a magáét Fruzsi.

-Ha ma még valaki azt mondja, hogy Bolldog Karácsonyt én sírok!-mondta Julie.

-Ünneprontó!-mondtam és hátba vágtam.

-Úgy is egész nap sütünk és főzünk, nem jön senki aki idegesíthetne!-mondta Fruzsi nyugtatva Juliet.

-Ohhh tényleg jó is, hogy mondod! Át kelk mennem még Watsonékhoz!-mondtam a homlokomra csapva.

-Egyáltalán becsomagoltad az ajándékainkat?-kérdezte Fruzsi.

-Ki mondta, hogy kapsz?-kérdeztem nevetve és odamentem a hűtőhöz és kivettem a tejet és csináltam magamnak egy adag müzlit.

-Amúgy hiányozni fog, hogy kitudjam beszélni az embereket anélkül, hogy bármit is sejtenének!-mondta Fruzsi szomorkodva.

-Hát azt meghiszem! Majd nyáron úgy is visszajössz, majd folytatod!-mondta Julie.

-Jut eszembe! Beszéltetek már velük arról, hogy hazajöttök pár hétre nyáron?-kérdezte Fruzsi tőlünk.

-Őszintén nem nagyon!-mondta Julie és rám nézett.

-Úgy gondoltuk, majd csak egy hónappal az indulásunk előtt szólunk, hogy addig ne is gondoljanak ilyenre, mert már idegesíti őket, hogy folyton utazgatunk!-mondtam Fruzsinak.

-Nem is Jesséket, inkább a fiújat és Jaylát!-mondta Julie elhúzva a száját.

-De inkább ne is beszéljünk ilyenről ma!-mondtam és elkezdtem enni a müzlit.

Miután megettem felmentem és összecsomagoltam a Watson család ajándékait és mentem át hozzájuk Jessel.

-Sziaaaa!-mondtam Rachelnek és a nyakába ugrottam.

Egy Új Élet VeletekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora