Egy Új Élet Veletek

11.fejezet

Nem engedte magát. Ezért megfogtam az arcát és felém fordítottam az arcát.

-Jaden! Gyere velem!-mondtam mélyen a szemébe nézve.

Még egy kicsit vacilált, de aztán beadta a derekát és velem jött. Aztán bementünk a házba és felmentünk a szobájába és leültem az ágyára, de ő állt még egy kicsit.

-Hallottam! És gondolom fura lehet így találkozni vele, de meg kell értened! Ő egy nagyon jó barátom és nem szeretném ha rosszba lennétek- mondtam szomorúan.

-Nem Kitty, nem!-mondta, majd letérdelt a lábamhoz és megfogta a kezeimet.-Igen rosszul esik ránézni, de nem érdekel már a múlt. Most itt vagy és ez számít! Lehet nem leszünk legjobb barátok, de ellenségek sem. Így neked is jó?-kérdezte megszeppenve.

-Igen!-mondtam, majd szorosan megöleltem.

-Kitty!-mondta Jaden az ölelkezés közben.

-Igen?-kérdeztem.

-Nagyon örülök, hogy megismertünk és hiányozni fogsz.

-Te is nekem! Hiányozni fog ez az egész hely és az emberek. Kár hogy csak 2 hétig lehettünk együtt-mindtam, majd elhúzódtam tőle.

-Nem biztos...-mondta sejtelmesen.

-Mivan?-kérdeztem nevetve.

-Majd megérted!-mondta és adott egy puszit a homlokomra.

Kinéztem az ablakon és a többiek már nem voltak kint.

-Bejöttek! Nekem mennem kell öltözni és neked sem ártana!-mondtam beleboxolva a vállába.

-Ezt most úgy érted, hogy nem nézek ki jól?-kérdezte gúnyosan. Én erre a kérdésre csak méregetni kezdtem.

-Azt azért nem mondanám!-mondtam, majd kiakartam lépni az ajtón, de visszahúzott.

-Azt nem mondtam, jogy elmehetsz!-mondta és bezárta az ajtót, majd magához húzott.

-Akkor megyek én innen el amikor akarok-mondta mosolyogva.

-Lehet elakarsz, de nem fogsz tudni-mondta kaján mosollyal. Majd közelebb hajolt, de én hátat fordítottam neki.

-Nem vagyok a játékszered öcsi!- mondtam neki gúnyosan.

-Nem vagyok az öcséd! 3 évvel idősebb vagyok nálad!- mondta, majd ismét magafelé fordított.

-2 évvel!-mondtam neki gúnyosan.

-2 és fél évvel!- mondta nagy képűen. Majd mégközelebb jött hozzám.

-Jaden ne!-mondtam, majd eltoltam magamtól.

-Mit nem? Nem csináltam semmit!-mondta, majd nevetett.

-Akkor én megyek is!-mondtam megforgatva a szememet és kimentem. Bementem a szobámba és láttam, hogy a lányok már ott várnak az ágyamon ülve.

-Szia csajszii!!-mondta Jayla.

-Na? Mi volt?-kérdezte Luna.

-Hol mi volt?-kérdeztem kínosan.

-Jadennel!-mondta Lia.

-Semmi! Vagyis azt hittem akar valamit, de hála égnek nem!-mondtam nyugodt hangon.

-Mi az, hogy hála égnek?-kérdezte Via.

-Ohh szia Via. Te mikor jöttél?-kérdeztem meglepődve.

-Nem rég, de ne tereld a témát-mondta a lány.

-Jójó! Csak úgy értem, hogy nem akarnám, hogy együtt legyünk vagy ilyesmi. Persze nem azért, mert nem néz ki jól, mert nagyon jól néz ki és jó fej is és aranyos és vicces, de én nem érzek iránta többet, mint barátság. De ezt nem először mondom el.