Egy Új Élet Veletek

43.fejezet

Javon szemszöge

Mikor Kitty elment egyszerűen a földbe gyökerezett a lábam. Nem bírtam megmozdulni, azzal a gondolattal a fejemben, hogy lehet vége lesz ennek. Még sosem láttam Kittyt ilyennek. Megértem. El se bírnám képzelni, mit csinálnék azzal a palival aki egy ujjal is hozzá ér. Igaz, azt engedem, hogy Petiéket ölelgesse, de akkor is szinte forr a vérem. Ő az enyém! Nem másé.

Amikor Hunor közelébe van egyszerűen nem bírok másra nézni csak a srácra. Hogy mit akar csinálni.
De a legdühösebb akkor vagyok amikor elmegy velük. Egyedül lány és ott van 3 fiúval. Megértem, hogy gyerekkori barátok. De akkor is Kitty, ő nem átlagos semmilyen szempontból sem.

A tegnap este egy rémálom volt. Amikor Julie megcsókolt egyből ellöktem magamtól. Bűzlött az alkoholtól. El se bírom képzelni mi történik majd a beszélgetésük közben.

Nem bírtam tovább gondolkozni ezen, ezért elmentem inkább egy kicsit meghajtani a motort.

Egy jó fél órát motoroztam, utána meg hazamentem, mert már nem bírok tovább tudatlanságban élni.

Amint beléptem a konyhába, az fogadott, hogy Kitty és Julie magyarul beszélgettek és nevetgéltek. Ez jól indult. Asszem?

-Végre, hogy itt vagy!-mondta Kitty unottan. Lehet elkiabáltam?

-Sietnem kellett volna?-kérdeztem és odamentem hozzájuk. Kitty a bal oldali pulton ült Julie meg a jobb oldalin.

-Julie?-szólalt meg Kitty Juliera nézve, mire Julie csak grimaszolt és sóhajtott egyet.

-A tegnapival kapcsolatban...-kezdett bele Julie.

-Nem kell semmit mondanod! Részeg voltál!-mondtam vállat vonva.

-Nem csak azért csókoltalak meg! Hanem azért, mert...bejössz nekem!-mondta lehajtva a fejét Julie.

Most mi a fasz van? Ez komoly? El se bírom képzelni, mit hisz Kitty. Remélem eszébe se jut, hogy nekem Julie tetszik.

-Hát...-mondtam értetlen fejjel.

-Mond csak az igazat!-mondta Kitty nyugodtan.

-Erre mit kéne mondanom?!-kérdeztem a barátnőmet, mire a tekintete megváltozott. Szúrós szemmel nézett rám.

-Nem kell erre semmit mondanod!-mondta Julie szomorúan rám nézve.

-Bocsi Julie, de tudod hogy Kittyt szeretem!-mondtam neki, mire fellélegzett.

-Majd elmúlik! Lehet csak kapcsolatot akartam! Vagy nem tom! Na csá Javon!-mondta Julie és mosolyogva felment az emeletre.

Ezek most teszteltek? Vagy mi?

Csak álltam ott és néztem Kittyt, aki minden érzelem nélkül nézett rám. Nem láttam az arcán a mosolynak egy parányi jelét sem. De a szeme! Ugyanúgy csillogott. Mozdulni se bírtam csak azt a gyönyörű szempárt csodáltam. Szinte elvesztem benne.
Sosem említettem neki, hogy már az első percben amikor megláttam, beletudtam volna szeretni a szemébe. Aztán idővel már nem csak a szemével keltette fel a figyelmemet. Az arca, nem hord sminket, de alapból mindig van egy kis piros árnyalat az orcáján. Megbabonáz a látványa. Ahogy a szőkés-barnás, derékig érő haja a vállára omlik. És a teste. Ahhh...

Egyszerűen tökéletes! És tudja is ezt. De nem kérkedik vele. Magában tartja.

És a személyisége. Vicces, okos, törődő, céltudatos, és azért akaratos is, de ez is tetszik benne.

Lassan lecsúszott a pultról és velem szembe állva nézett rám. Mintha a tekintete megváltozott volna. Mosoly még mindig nem volt az arcán, de a szeme csillogása megváltozott.
Odasétált elém és a fülemhez hajolt.