Egy Új Élet Veletek

39.fejezet

-Kérsz még?-nyújtotta a vodkás üveget felém Balázs.

-Nem akarom kiütni magam, és szerintem neked is elég!-mondta és kivettem a kezéből a piát.

-De Kittu én szomjas vagyok még!-mondta és lehajtotta a fejét a vállamra.

-Balázs ideje a nyaralóba visszamenned!-mondtam neki és az ajtó felé próbáltam kísérni.

-Csak most jöttünk!-mondta nyávogva.

-Ja és az utazás plusz a pia nem jó kombó. Főleg ennyi nem!-mondtam és kint a teraszon leültettem.
-Azt legalább tudod, hogy merre laktok?

-Peti tudja a címet!-mondta vállat vonva.

-Olyan hülye tudsz lenni!-mondtam a fejemet rázva.

-Kitty!-mondta Javon és mellém lépett.-Mindenhol kerestelek már! Minden oké?-kérdezte és Balázsra nézett.

-Ki ütötte magát! És hazaakartam vinni, csak nem tudom hol laknak most!-mondta a vállamat megvonva és Balázsra néztem.

-Beszéltem Petivel és azt mondta, hogy itt laknak 5 házzal arrébb!-mondta Javon.

-Neked is annyi eszed van!-mondtam és tarkón vágtam Balázst.

-Segítek!-mondta Javon és átkísértük Balázst. Becsöngettünk és Martin nyitott ajtót.

-Szia Kitti!-köszönt és megölelt.

-Szia! Kicsit kiütötte magát!-mondtam Balázsra nézve.

-Kösz hogy visszahoztátok!-mondta és Javonra nézett.-A barátod?-kérdezte mosolyogva.

-Igen!-mondtam és Javonra néztem aki csak értetlenül nézett.

-Na én felviszem a szobába inkább!-mondta és átvette tőlünk Balázst.

Miután elköszöntünk, Javonra néztem és egyfolytában mosolyogtam.

-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Semmi, csak...-mondtam, de nem folytattam.

-Mond már!-mondta Javon és oldalba bökött.

-Örülök, hogy itt vagy nekem!-mondtam és a szemébe néztem, mire a mosolya ellágyult.

-Szeretlek!-mondta ki, mire lefagytam. Kimondta! Kimondta! Aztán gyorsan észbe kaptam és elmosolyodtam.

-Én is szeretlek Javon!-mondtam és megcsókoltam.

-Ne menjünk vissza! Sétáljunk még, majd utána visszamegyünk!-mondta miután elváltunk egymástól.

-Ott egy játszótér! Nézd de jó!-mondtam és odafutottam egy játékhoz.-Gyere!-mondtam és felkapaszkodtam és elkezdtem körbe futni, míg volt annyi lendület, hogy magától forogjon.-Gyere már!-mondtam nevetés közben. Javon is felkapaszkodott és ketten forogtunk már.

Egyfolytában nevettem és csukott szemmel élveztem a pillanatot. Hirtelen egy puffanást hallottam és Javont a földön láttam. Gyorsan megálltam és odatérdeltem mellé megnézni, hogy jól van e.

-Javon! Jól vagy?-kérdeztem nevetve, de nem válaszolt.-Javon!-kérdeztem idegesen.-Ne szórakozz velem, te majom!-mondtam és gyomorszájon vágtam.

-Ne menj el orvosnak!-mondta és a hasát fogva felült.

-Hülye!-mondtam, mire csak megcsókolt.

-Ideje visszamenni!-mondta és felállt.

-Pedig most jó itt!-mondtam a hátamra feküdve. A kavics hűtötte a testemet.