Reb

Rajz, rajzok, rajzolás

Szeptember 4. Csütörtök

Na igen tegnap fáradt voltam, szóval ma sikeresen el is aludtam.

Anya ma is korán ment, szóval az első óra kezdete után tíz perccel ébredtem. Nem is vészes második óra felénél értem be. Már mindenki bent volt kivéve Cortezt aki ugye egész héten nincs. 

- Elnézést a késésért. - mondtam majd a helyemre mentem 

- Hogy is hívják? - kérdezte a tanár 

- Rebeka. Magát? - kérdeztem vissza, mire felszaladtak a szemöldökei. 

- Vladár Ervin - válaszol furcsán.

- Az fasza - mondtam, hát na ma ilyenem van. Fáradt vagyok.

- Esetleg meg tudná mutatni az általános iskolás rajzait? - kérdezte, kicsit flegmán.

- Hát azokat nem - mondtam furán, minek kellenének neki azok a rajzok? És nekem honnan lennének meg? - de van egy noteszem tele rajzokkal - ugrott be hirtelen, ha rajz kell neki az is biztos jó

- Azt meg mutatnád? - kérdezte kicsit türelmetlenül 

- Aha - vontam vállat és elő szedve a táskámból a kis fekete noteszt ki sétáltam. 

Ekkor feltűnt, hogy a táblán egy csomó szebbnél szebb rajz van. 

- Ezeket ki csinálta? - kérdeztem először a tanárra majd az osztályra nézve. Ki lehet ekkora tehetség? 

- Virág - mondta a tanár és ki vette a noteszt a kezemből. Amíg ő az én firkájimat nézte én meg néztem Virág rajzait. 

- Ezek nagyon jók - mondtam a lányra nézve. Tükrözték őt a rajzok. És nagyon szépek, kidolgozottak voltak. Virág csak vigyorgott, így én is rá mosolyogtam.

- Ez mi lenne? - kérdezte az órarendemre mutatva. 

- Az óra rendem - mondtam a kicsit érdekes, agyon dekorált táblázatot nézve

- Az óra rended? - kérdezett vissza - Ez meg magyarázza, hogy miért van a ''tesi ami nem mesebeli'' szöveg mellet egy foci labda, meg egy kosár labda - nézte egészen közelről a kis rajzokat - egy hoki ütő ha jól látom - nézet rám, mire bólintottam - és egy kacsintós smiley - fejezte be

- Aha az - mondtam vissza fojtva a nevetést, amilyen arcot vágott. Lapozott néhányat vissza nekem meg egyre inkább szállt el a jó kedvem. 

- Sk8er boi - olvasta a feliratot szerencsétlenül szárul. De akkor engem a felirat nem érdekel. Sokkal inkább a kép egy haverom volt rajta meg hetedikből amint a deszkaján áll. Lapozott meg néhányat vissza. 

- I love boys - mondta Vladár nekem meg a levegő is a torkomon akadt. 

Az nem érdekelt, hogy ő, valami random tanár látja. Az sem érdekelt volna más látja a jelenlevők közül, csak nekem nem keljen. Az oldalon több rajz is volt mindegyiken régi barátok voltak. Emlékszem milyen csalódott arcot vágtak mikor kirúgtak. És mennyire nem érdekelt akkor. Mondjuk most inkább az emlék fájt, hogy most nem együtt hülyülünk. Tagadhatatlan hogy minden őrültséget élveztem. Következményektől függetlenül újra át élnem. 

- Ez kit ábrázol? - kérdezte egy képre mutatva amin egy fiú és egy lány ült egy grefitikel tele tűzdelt falon. A lányra mutatott. Mintha tudta volna a választ. 

- Engem - mondtam fagyos és nem törődöm hangon. Meg is lepődtem a hang leejtésemen. Vladár még lapozott párat vissza. Mintha egyre jobban érdekeltek volna a rajzok. Egy egész oldalt be foglaló feliratnál újra meg állt.

- Megszökött - olvasta fel hangosan és kérdőn nézett rám - ki szökött meg? - kérdezte össze zavarodva. 

- Én - vontam vállat- Én szöktem meg - egészítettem ki 

- Értem. Nos ezek érdekes rajzok - adta vissza a noteszt - ha van kedved hétfő délutánonként van a rajzszakkör, szeretettel várunk - mondta én egy bólintás után vissza mentem a helyemre.

Az óra további részében Vladár végig beszélt, én meg végig rajzoltam. Dave egész órán a telefonján pötyögött valamit, őt rajzoltam le.

Rajz után fizika volt. Dög unalom egész órán írtunk. Jegyzeteltem a magam módján. Utána dupla matek volt. Eddigre ki jött rajtam a ''nem vagyok kíváncsi senkire''. 

Minden szünetben fülessel a fülemben szinte el bújtam a noteszem mögött. A teremben voltam egész nap pedig szép idő volt. 

Francia volt az utolsó előtti óra, szeretem a franciát egyszerűen de érdekes. 

Zárásnak pedig irodalom, Kardos egyébként egy egyszerű tanár. Ha tanulsz nem csesztet. 

Suli után haza mentem és rajzoltam. Nem csináltam egész délután, sőt egész este semmi mást csak rajzoltam. Lapok tucatjával magam körül a földön fekve kapott el az álom. Fülalgatóval a fülemben ceruzával a kezemben a földön fekve kapott el.