Szeptember 15. Hétfő
Az egyedül töltött, nyugodt hétvégének egy zűrös hétfő vetett véget.
Kezdjük ott hogy arra keltem, hogy valaki hív.
- Hali - köszöntem kómásan mégis vidáman, az ablakon be szűrődő napsugarakból arra következtet, hogy jó idő van. Ami a furcsa ébresztő ellenére mosolyt csalt az arcomra.
- Hol vagy? - hallottam egy ideges Dave-et a vonal másik oldalán.
- A szobánkban- vágtam rá kapásból. Majd rá jöttem, hogy ez nem a mi szobánk hanem az enyém - szobámban - javítottam ki magam gyorsan - bocs megszokás - mondtam majd az éjjeli szekrényen lévő órára néztem. Még korán van Dave minek hívott?
- Ja semmi, csak aggódtam. Nem írtál vissza egész hétvégén. Meg most sem vagy itt - magyarázott.
- Hol? - gondolkodtam az ágy szélén ülve. És hirtelen be ugrott, hogy ma hétfő van. Ami azt jelenti, hogy nincs is olyan korán. El késtem. - Megyek. Ott találkozunk. - siettem
- Rebi - szólt hirtelen a telefonba.
- Igen?
- Láttad amit írtam? MSN - kérdezte félve.
- Nem. - mondtam fél vállról - Fontos? - kérdeztem
- Nem - mondta de mintha csalódott lett volna a hangja - Várlak - búcsúzott és le tette. Sietve össze szedelőzködtem és deszkával suhantam a suli felé.
Az egész iskola nagyon üresnek hatott. Nem láttam senkit. Az ajtó előtt álltam meg a deszkámmal, egy gyors kopogás után be nyitottam. Elnézést kérve a késesért ültem le a helyemre.
Dave és a többiek nagyon figyeltek, Cortez-t és Arnoldot le számítva persze. Úgyhogy, hogy ne zavarják senkit rajzoltam.
Dupla óra után siettem volna ki a teremből de Kinga meg állított.
- Rebeka! - kiabált.
- Igen? - fordultam kíváncsian a lány felé.
- Nekem ma edzésem van de utána el megyünk egy közeli pizzériába. Ha van kedved, nem bánnánk ha el jönnél. - mondta kimérten.
- Pontosan kik mennek? - kérdeztem félve. Nem szerettem volna az a-s lányokkal együtt tölteni egy délutánt.
- Rajtam kívül, Edina, Ivett, Ramóna és Tamara. - mondta össze húzott szemmel - remélem tudod, hogy nem hívok meg csak úgy bárkit.
- Sejtettem - mondtam őszintén, ha Kingának nincs belőle haszna akkor nem szól hozzá az adott illetőhöz. Dináékall is népszerűség miatt van - El megyek, csak az idő meg a hely címet nem ártana tudnom. - döntöttem végül, lehet, hogy nem szimpatikusak de ez változhat.
Még jól is érezhetem magam. Van rá esély.
- Át küldöm MSN-en. Most viszont megyek - mondta és ki sétált a teremből.
Meg ráztam a fejem és én is mentem a dolgomra.
A teremben Andris és Robi volt. A tv készülékből üvöltött valami zene. Gábor padjára pedig néhány csomag rágó volt ledobva.
- Ti meg mit csináltok? - érdeklődtem, le tettem a táskám a földre.
- Rágókat ragasztunk a plafonra - tájékoztatott Robi, Andris pedig rágcsálva bólogatott.
- Egyrészt - kezdtem bele komolyan - Pfuj - mondtam egy öklendezést imitálva - Másrészt komolyodtam el megint - Wáo - nevettem el magam és nyújtottam a kezem Robi felé aki vette a célzást és három rágót szuszakolt ki a csomagolásból.
YOU ARE READING
Reb
FanfictionSzent Johanna gimi fanfiction. Minden jog Leiner Lauráé. Kezdő íróként írok, szórakozásból. És persze az olvasók szórakoztatásra.A történetben lehetnek logikai bakik, furcsaságok. Ricsi húgának szemszöge.