Reb

Én is beteg lettem...

Október 6. Hétfő
Reggel unottan mentünk Robival a suliba. Megbeszéltük, hogy mivel Andris nincs az egész napot együtt töltjük. Ezt egyébként én erőltettem, hogy Robi ne érezze egyedül magát a legjobb barátja nélkül. Az egyik kezét a vállaimon átvetve sétált mellettem egészen az angol előadóig.

- Na, még egyszer - nézett körbe Kinga - onnan ki hiányzik?

- Zsolti - mondta Dave.

- Jó előtted Virág és? - számolgatott Kinga.

- Zsák - szólt a hülye bátyám.

- És onnan? - bókot egy irányba.

- Andris - sóhajtottam szomorúan.

- Ne dramatizáld túl Rebeka, a kis szerelmed csak beteg - mondta gúnyosan Kinga mire csak megforgattam a szemem.

- Ez négy - nézegette az osztályt Dave feszülten.

- Ki van még? - kérdezte Rics és ekkor jutott eszembe.

Hát Gábor!

- Senki - vont vállat Kinga.

- Lehet, hogy csak tizenketten vagyunk - gondolkozott Robi.

- Nemááár... Nem igaz, hogy el felejtették Gábort - ráztam meg csalódottan a fejem.

- És tényleg - csodálkozott Rics.

- Tényleg Gábor. Teljesen elfelejtettem - nézett a plafonra unottan Kinga.

Angolon úgy az óra felénél el aludtam. Az óra végén Dave a hatamat simogatva keltegetett.

- Jól van na - motyogtam még ki egyenesedtem és el pakoltam.

A táskámat felkapva néztem Davere. Aki a homlokomra rakta a kezét.

- Szerintem lázas vagy - nézett rám.

- Dehogy - mondtam ő az arcomra tette a két kezét. Cortez az ajtóban állva meg köszörülte a torkát.

- Jöttök vagy inkább mennyek egyedül órára? - nézett ránk szórakozottan.

- Tuti lázas vagy - nézett rám Dave.

- Mi? Amúgy most, hogy mondod Dave tényleg nagyon piros az arca - gondolkodott Cortez.

- Jaj egészen nyugodtan mintha itt se lennék - forgattam meg a szemem és ki sétáltam.

Na igen a következő órán már a tanár is megkezdte, hogy mitől olyan piros az arcom. Erre Dave rá vágta, hogy lázas vagyok, a tanár meg haza küldött, Reni volt olyan cuki és el kísért.

Na ennyit arról, hogy az egész napot Robival töltöm.