Reb

Ünnepség

Október 22. Szerda

A ünneplő egyszerűen szörnyű. Kék rakott szoknya ami pont a térdemig ér, nagyon utálom olyan rövidek benne a lábaim. Biztos, hogy Máday találta ki. Egy hosszú fehér blúz és egy kék blézer, plusz a piros selyemkendő. Úgy néztem ki mint a filmekben a sütit áruló kislányok. Förtelmes volt, úgy az egész egyben. Nem is tudom mi vele a konkrét probléma, hol lett ez ilyen nagyon elszúrva de valami rémes.

Mikor indulásra késznek nyilvánítottam magam le mentem a nappaliba ahol Rics és Cortez vártak.

- Na álljon csak meg a menet. Ezt nem senki gondolhatja komolyan - akadtam ki mikor láttam a két öltönyös fiút.

Sötét kék öltöny, kék-fehér-piros nyakkendő. Teljesen normálisan néztek ki.

- Mit? - kérdezte Rics.

- De cuki vagy - nevetett ki Cortez.

- Ez nem vicces rémesen festek - fontam össze magam előtt a kezeimet.

- Jaj kincsem de csini vagy - mosolygott anya mikor le ért. 

- Mit is vártam? Egy felnőtt meg két fiú, nem tudtok ti semmit. Ez így rémes - nyafogtam és a deszkámat lecsapva elindultam ki az ajtóhoz- na essünk túl ezen is - vontam vállat és elindultam a suliba.

Jóval a fiúk előtt érkeztem meg, Cortez szokás szerint a zene lejátszóját nyomkodta, Rics meg röhögve piszkálgatta.

Amikor Reni és Virág meg érkeztek egyből el is kezdődött az ünneplő szidása.

Reni mondjuk csak csendben hallgatta ahogy Virág és én teljesen kiakadva magyaráztunk.

- Ez nem ér, ti lehettek nadrágban! - kezdte egyből Virág mikor oda érték.

- Még szép, hogy lehetünk, ez francia suli, nem skót - nevettet Zsolti.

- Ugye, hogy rémes ez a szoknya? - háborodtam fel egyből.

- A felső is gáz - ingatta a fejét Virág. 

- Mi bajotok vele? - kérdezte hirtelen Dave.

- Mindegy ti ezt nem értitek - legyintettem, Reni és Virág pedig bólogatva helyeselt.

- A lényeg, hogy hamar vége legyen - mondta Zsolti.

- Tényleg meddig tart? - kérdezte Dave és megnézte az óráját.

- Hű, de baromi jó az órád - lelkesedett Virág.

- A víz alatt kétezer méterig jó - mesélte Dave.

- És mégis mikor merülsz le két kilométerre? És hova? - röhögte ki Cortez.

- Nem mindegy? A lényeg, hogy ha akarnék, az órám kibírná - vont vállat Dave.

- Arnold időben be ér? - kérdeztem hitetlenül. Kész csoda, hogy nem késett.

- Neményi, alig ismertelek meg az őrült bölcsész jelmezed nélkül - röhögött Zsolti.

- Jól áll az ünneplő - mosolyodtam el.

Arnold lázadóra vette a figurát, nem tűrte be az ingjét, és a nyakkendője is hanyagul volt a nyaka körül.

- Köszönöm, te is igen csinos vagy Rebi - bólintott.

- Ne megyünk? - kérdezte Rics felkapva a deszkáját.

- De mennyünk - bólogatott Dave.

Ahogy be értünk az aulába Máday már azonnal mondta is a magáét.

- Anti-Kelemen, tedd el a zene lejátszót! Neményi, azonnal igazítsd meg az öltözéked! Bencze, könyörgőm fésüld ki a hajad a szemedből, mert neki mész valakinek. A két Pósának pedig remélem eszébe jutott deszkázni! Ez rád is vonatkozik Anti-Kelemen! - kiabált, szokás szerint, már kora reggel az ig.helyettes.

Az ofő a bejáratnál megmondta, hova üljünk le. A tesi teremben a bal oldalon egy komplett színpad volt fel állítva. 

Kingán kívül mind a lelátón ültünk. 

Andris és Robi mellé ültünk le öten. Mögöttünk Jacques, Gábor, Arnold, Virág és Reni ültek.

Az ünnepség szerencsére hamar el kezdődött. Borrel beszéde és a himnusz után el is kezdődött a szín darab. 

Dave elő véve a telefont elő véve filmet nézett. Ricsi és Cortez zenét hallgattak és zenékről beszélgettek. Zsolti pedig robbanós cukrot evett, ahogy hirtelen az egész zacskót a szájába öntötte azt hittem felrobban a feje. Miután ki röhögtem a hangosan csammogó Zsoltit, elfeküdtem. Mivel jobboldalt Andris ült így az ölébe hajtottam a fejem, bal oldalt pedig Robi ült, rá a lábamat raktam.

Már majdnem be aludtam mikor Máday egyesével fejbe csapta a fiúkat és így szólt.

- Pósa hol van? - kérdezte türelmetlenül.

- Itt vagyok - mondta Rics hátra fordulva.

- Nem te, a másik - hallottam Máday-t.

Gyorsan felültem volna, és a szokásos de, lefejeltem Andrist és ahogy a fejemhez kaptam le estem így a földön ki terülve néztem a röhögő társaságot.

- Pósa azonnal állj fel - mondat mire Rics röhögve fel állt.

- NEM TE, A MÁSIK! - akadt ki teljesen Máday. 

- Jó jó - mondtam és fel kászálódtam. Máday még ordibált egy sort és elszedett mindent, az előadás további részét unottan, félig-meddig aludva néztük meg.