Reb

A novemberi szám

november 4. Kedd

Ma reggel még kint találkoztam Kingával így együtt mentünk be. Megjelent a suli újság. Kinga a róla szóló cikkről magyarázott, még én az egészet végig lapozgattam az érdekesebb vagy fontosabb részeket ténylegesen el olvasva. 

A terembe érve Robi és Andris a padlón feküdve szenvedtek így le vetettem magam melléjük.

- Na mi van srácok? - kérdezte mosolyogva.

- Össze vesztünk - kezdte Andris.

- Mert Andris állandóan csal - fojttatta Robi.

- Ezért nem beszélünk - mondta Andris.

- De ez így nagyon unalmas - fejezte be Robi. 

- Na akkor gyertek - mondtam és ki szaladtam, majd a legfelső emeletre rohantam nyomomban a két fiúval. 

- Mégis hova megyünk - kérdezte Robi mikor megálltam a folyosó közepén. 

- Látjátok azt ott - mutatta egy nagy tégla lap alakú valamire a plafonon.

- Aha - vont vállat Andris.

- Segíts azt a padot ide húzni - mondtam, egy a folyosó végén lévő kis padra mutatva. 

Miután oda vonszoltuk a padot egy kicsit matatnom kellet mire meg találtam egy kis fogantyút. 

- Mégis mit csinál? - kérdezősködött Robi.

És sikerült kinyitnom, a nagy téglalap alakú feljárót.

- Fhuuu de klassz - ámélkodottak egyszerre.

- Jaja és - hagytam félbe a mondatot és megkapaszkodva ki másztam - gyertek - kiáltottam le mire először Robi aztán Andris mászott ki.

- Hűha ez a suli teteje - állapította meg Andris.

- Nagyon menő - vigyorgott Robi.

A széléig ki sétálva leültem a peremre.

- Honnan tudtad, hogy van itt egy feljáró - ült le mellém Andris.

- Hallottam egy városi legendát - vontam vállat.

- Ezek szerint a városi legendák is lehetnek igazak - mosolygott Andris.

- PÓSA! BERNÁTH! MAGUK MEG MIT KERESNEK AZ ÉPÜLET TETEJÉN - ordított Máday torka szakadtából.

- De jó engem nem látott meg - mondta megkönnyebbülten Robi.

- Haraszti maga is ott van?! - ordibált az ig.helyettes.

- Na mennyünk - mondtam és megragadva a két fiút, és rohantunk vissza. Az ig.helyettes is rohant valamerre, ezért egy régi, nem igazán használt lépcsőn mentünk egészen az alagsorig. 

- És a legtöbb? - néztem körbe.

- Itt egy ajtó - mutatott oldalra Robi.

- Hát nagyon más nincs - vont vállat Andris.

Ahogy be sétáltunk egy kis laborba értünk.

- Oké ez kicsit para - nevetett fel Robi.

Ahogy körbe jártam az asztalt, hirtelen zajt halottam.

- Mi volt ez? - nézetem felváltva a két fiúra.

A kis labor végében pedig ki nyílt az ajtó és Gondos sétált be rajta. Mind a hárman gyorsan el bujtunk.

Robi egy hatalmas kupacba le dobált könyvek mögé hasalt le. Andris egy szekrény takarásába állt. Én pedig az asztal mögé guggoltam le.

Hallottam, hogy sétál majd be csukja az egyik ajtót, közben magában motyogott, aztán megint sétáltam hallottam és egy ajtó csukódását. 

Nagyot sóhajtva egyenesedtem fel.

- Ez durva volt - kászálódott fel Robi, néhány könyvet arrébb lökve. 

- Tehát ide vezet a kémia teremben lévő ajtó - csapott a homlokára Andris.

- Na jó, húzzunk innen - mondtam és az egyik ajtóhoz mentem.

- Biztos azon jöttünk be? - kérdezte hirtelen Robi, mikor a kilincsre tettem a kezem.

- Ja - vontam vállat.

- Nem. A másikon jöttünk be - mondta Robi, mire megfordultam és elgondolkozva néztem rá.

- Ne csináljátok már - rázta meg a fejét Andris és ahhoz az ajtóhoz jött ahol én is álltam. Mire oda ért odébb álltam, hogy kinyissa.

Gyorsan vissza szaladtunk egészen a teremig. Ahol be szaladva a terembe, épp Kardos, Máday és az ofő veszekedett a teremben.

- Megtarthatnám végre az órámat? - érdeklődött felháborodva Kardos. 

Máday vörös fejjel nézett ránk, ahogy nagy lendülettel be rohantunk a terembe. 

- Gyerekek mégis hol voltatok? - rázta meg a fejét az ofő.

- Mosdóban - vágta rá Robi.

- Igazán? - nézett Robira hitetlenül, Kardos.

- Ja - vihogott Andris.

- Én a helyében nem nevetnék Haraszti - vicsorgott Máday.

- De mi a probléma? Oké késtünk egy kicsit de - nézetem értetlenül a három pedagógusra.

- Az igazgató helyettes asszony azt állítja az épület tetején látott titeket - nézett ránk hitetlenül az ofő.

- Mit kerestünk volna a tetőn? - néztem ártatlanul az ig.helyettes re.

- Ne jártassak velem a bolondját - emelete fel a hangját Máday.

- Igazgató helyettes asszony bizonyára ez csak valami tévedés lehet - bólogatott Haller.

- Bizonyára - szólalt meg komoran Kardos - mivel már vissza érték a gyerekek a kis túrákról - nézett az ofőre - bizonyára már el lehet kezdeni az órát.

- Hogyne, hogyne nem is zavarunk tovább - mondta az ofő.

Miután Haller és Máday ki ment gyorsan a helyükre sietünk. Kardost nem érdekelte, hol jártunk, úgyhogy ezek után már zavartalanul tartotta meg az órát.

- Na mégis hol jártatok? - nézett rám Cortez. 

Szünetben az árkádok alatt álltam, Andris és Robi pedig a teremben PSP-ztek.

- Gondos kis laborjában - vontam vállat, mire Rics szájtátva nézett rám és az egyik tizennegyedikés ki köpte az üdítőt.

- És még élsz? - kérdezte, a tizennegyedikés srác, mire el röhögtem magam.

- Igen, bár elég meredek volt - nevettem.

A nap végére már mindenki tudta, hogy voltunk a laborban. Kivéve persze Gondos.